Nagyvilág 1966-2

814 HÁROM SVÁJCI NÉMET ELBESZÉLŐ

nélkül csörög az italmérés kasszája. A pulton hosszú sor sörösüveg. Krebs elemében

van; tölt, inkasszál, s még arra is jut ideje, hogy a vendégekkel társalogjon.

— Tök igaz — mondja egy ösztövér, mogorva alaknak —, gyulladásos gyomorra

legjobb a tej-író. Egyébként ismeri a két béka történetét? Nem? Szóval: két béka

beleesett egy köcsög tejbe. Az egyik megpróbált kétségbeesetten felkúszni a falra.

Addig-addig, míg kimerült, s bele nem fúlt a tejbe. A másik viszont türelmesen körbe-

körbe úszkált. Másnap, amikor a paraszt rálelt, ott gunnyasztott egy vaj-szigeten.

Szolgálhatok még egy üveg sörrel?

Az ösztövér alak savanyú pillantásokat ereget. Harsány nevetés támad. Krebs

brillírozik; ért a hangulatkeltéshez.

Wenzel időközben leült egy felfordított ládára az árnyékos hátsó fal tövében.

Hallja Krebs bóklászását, a presszógép fütyülését, az italozók zsinatolását; csak ak­

kor merészkedik ismét előre, mikor a lárma elcsitult.

— Na, végre eltisztultak — mondja Krebs.

Wenzel kivesz a pulton álló pohárból egy fogpiszkálót, s a szája szögletébe dugja.

— Hogy s mint telt a napja, nagyságos úr? • — érdeklődik Krebs.

— Ültem a folyóparton. Kergetőztek a felhők, táncoltak a szúnyogok, szökdécsel­

tek a halak.

— Hej, de szeretnék egyszer én is így élni — mondja Krebs. A pénztárhoz lép,

megnyom egy gombot, egy fiók kiugrik; Krebs leszámol három tízfrankost, egy ötöst,

egy kettest, meg egy csomó aprót Wenzel elé.

— Tíz dollár az negyvenkét frank, levonva három frank a hat kávéért — mondja

Krebs.

Wenzel csak áll. Nézi a pénzt. Mire vár még?

— Nem stimmel valami? — kérdi Krebs.

— Tíz — mondja Wenzel. — Tíz dollár? Én százat adtam.

— Százat? Félrebeszélsz? Tízet adtál.

— Idehallgass, Krebs ... — Wenzel abbahagyja. Egy molett asszony lépett az

italmérésbe.

— Parancsol? — kérdezi Krebs.

— Egy fagylaltot kérek — mondja az asszony.

— Sajnos, már elfogyott.

Wenzel és Krebs bevárja, amíg az asszony hallótávolságon kívül kerül.

— Idefigyelj, Krebs, ezt nem úszód meg ...

— Mi? Mit akarsz? Zsarolsz? Fogd a pénzed, és többé ne lássalak itt:... — Krebs

elhallgat. Egy férfi áll a söntés előtt.

— Parancsol?

— Egy kávét — mondja a férfi.

Wenzel próbálja elrakni a pénzt. Reszket a keze, várnia kell, még sose reszketett

így a keze. Kint a söntés előtt a férfi kíváncsian rátekint.

— Parancsol? Mivel szolgálhatok?

Wenzel felpillant. Egy drogériában áll. Előtte fiatal, szemüveges drogista, vidá­

man csillog a szeme.

— Egy üveg benzin kéne — mondja Wenzel.

— Benzin? Tessék. De csak seb-benzinünk van.

— Nem baj — mondja Wenzel —, fő, hogy égjen.