Nagyvilág 1966-2

(BlackTrush) #1
III

hansboesch

KORREKT ELJÁRÁS

Keresztúthoz értünk. Előttünk kocsi lassított, jobbra tért, s beállt egy aszfaltozott


udvarba. Teher- és szállítóautók szorultak fel a járdára; a mellékutcákban autóbuszok


tolattak óvatosan előre-hátra. Körülbelül százötven méternyire hangszórós rendőrségi


kocsi parkolt, mellette mentőautó. Sikerült találnunk az egyik ház előtt egy parányi


gyepfoltot, odahajtottunk és kiszálltunk.


A csupa-üveg lépcsőházakat színültig lepték a várakozók. A szemközti épülettömb


ablakaiból ipariskolai leánynövendékek hajoltak ki. Fésülködtek, szépítkeztek, kis


zsebtükreikből fel-feltekintve a rendőrökkel kacérkodtak, szemeztek és átintegettek


nekik. A hangszóró recsegve megszólalt:


— Még kilenc perc ... Még hét.


Teljes létszámban kivonult üzemek s a várakozás unalmában kánonokat éneklő


diákok között nyomakodtunk előre. Közvetlenül az útkeresztezés előtt, a jelzőlámpa


mellett egy öregember megkért bennünket, segítsünk neki. Odatámasztott egy kis tá­


bori széket a jelzőlámpának, s megpróbált rá úgy felkapaszkodni, hogy a széktámla


a lába alá kerüljön. Megfogtuk a széket, s ő elmagyarázta, mi történt. A Közlekedési


Igazgatóság computere, az elektromos agy kiszámította, hogy tizenöt óra huszonhá­


romkor egy kocsi balesetet idéz elő balratérés közben. Tizenöt óra húsz volt.


— Még három perc — hörögte a hangszóró.


A kisdiákok felhúzódtak a járdaszegélyre. A felnőttek meg a gimnazisták kilép­


tek az árnyas kapualjak és a stand-ponyvák alól, otthagyták a sebtiben felállított fagy-


laltos-bódékat, és szorosan felsorakoztak a kisdiákok mögé.


— Erre jó a nyugdíj — bölcselkedett az öregember. — Van időnk bőven, lefog­


lalhatjuk a legjobb helyeket. — Csakugyan, alig ötven méterre volt az útkeresztezés-


től. A hangszóró fültépőn recsegett, tisztán láthattuk a kocsiban ülő, mikrofonjába tá-


togó rendőrt.


— Még két perc — figyelmeztette a várakozókat. — Kéretik az egészségügyi


szervek munkáját nem akadályozni. A rendőrség utasításait mindenki köteles szigo­


rúan betartani. Tilos az úttestet a sebesültek elszállítása után elözönleni. — Felesle­


gesen bár, de hozzáfűzte: — Viselkedjenek fegyelmezetten, hölgyeim és uraim. Kö­


szönjük.


A széktámlán ágaskodó öregember megkért bennünket, adjuk fel újságpapírból


összetákolt, a széken felejtett napellenzőjét. Felnyújtottuk neki. Az útkeresztezést


egy pillanatra sem vétve szem elől illesztette a homlokára. Az út most üres volt, tiszta,


fényes szalag a kíváncsi közönség között. Az embertömeg néha megbolydult, egyesek


a keresztút felé tülekedtek. Másfél perccel az előrejelzett idő előtt ismét felszólítottak


bennünket, viselkedjünk fegyelmezetten.


Ez nem korrekt eljárás, morogta az öregember, inkorrekt dolog a computerrel


szemben. Az ilyen intézkedések módosítják a szokványos körülményeket, a feltétele­


ket, amelyekre a gép számításai alapulnak, s ezáltal az eredményt is meghamisítják.


Nem csodálkoznék, jelentette ki, ha az automata utolsó pillanatban visszavonná előre­


jelzését. Szemlátomást jártas volt a computer-tudományban, tudta, hogy egy ilyen


gép miként működik. Előzőleg talán a biztosító szakmában vagy a meteorológiai inté­


zetnél dolgozott. Arra már nem került sor, hogy megkérdezzük tőle.


Zofingen felől behemót jármű közeledett. Olajtartálykocsi, valószínűleg utánfutó­


val. Brummogott a Diesel-motorja. Hangosan, egyhangúan brummogott, ám a fehér,


áttetsző csendben mégis bársonyosan. A tömeg között bukdácsoló, tálcákat egyensú­


lyozó pincérlányok szótlanul beseperték kötényükbe a pénzt. A sátorponyva alatt ügy­


ködő fagylaltárus távolodó kuncsaftjai után nézett, aztán felállt a fagylaltgépre és


maga elé bámult. A nemrég még különkiadást ajánlgató rikkancsok — a szakértők


különböző feltevésekbe bocsátkoztak a közelgő baleset kimeneteléről —, elnémultak,

Free download pdf