Nagyvilág 1966-2

(BlackTrush) #1

(^816) HÁROM SVÁJCI NÉMET ELBESZÉLŐ


odafurakodtak a járdaszegélyre a gyerekek közé, majd a rendőrök mellé somfordál-


tak. Azok csak ügy csillogtak a napfényben. Szájukban síp, tekintetük merev, für­


késző.


Harminc másodperccel az előrejelzett idő előtt már ki lehetett olvasni a vezető­


fülke fölött a feliratot. Tisztán láttuk a kormány mögött ülő férfit is. Negyven év


körüli, kerek, barna arc, izmos test, bizonyára zömök. Ingét konyákén felül feltűrte,


nyakkendőjét meglazította; olcsó, népszerű, keskeny szivart szívott. Miután leeresztette


a jobboldali ablakot, többször mélyen kihajolt, s hátratekintett a mögötte guruló tar­


tályra. Az útmenti csődület láthatólag nyugtalanította. Hirtelen kihúzta magát, pil­


lantása végigpásztázott a felsorakozott rendőrökön, visszasüllyedt a műszerfalra; majd


szelet s forró porfelhőt kavarva, továbbrobogott. A fényképészek felkapták masináju­


kat. Az elektromos művek emelvényes kocsiján elhelyezett kamerák utánasvenkeltek.


Egy hajlotthátú, jelentéktelen asszony szaladt át az úttesten, karján két nagy,


sárga fonott cekker. Felálltunk a szék ülőkéjére, hogy jobban lássunk. Fölöttünk az


öregember a fejét csóválta és bosszúsan dörmögött: az asszony könnyedén átér még


a kocsi előtt a mi oldalunkra. Igaza lett. A gyerekek már összébb is szorultak, föl­


eresztették a járdára.


Mögötte egy kis kutya loholt. Váratlanul megtorpant, forgolódni kezdett, elira­


modott visszafele. Nyilván a gyerekek táguló soraitól vagy a motorfék hangjától ijedt


meg, azért szaladt vissza. Épp a kocsi elé. Egy kislány felugrott, s utána vetette ma­


gát. Szőke hajfonatai egy pillanatra megvillantak a napon. Aztán recsegés-ropogás,


gumicsikorgás az aszfalton.


A kutya rémülten visszainalt, meg sem állt, amíg mellénk nem ért. A sípok


vijjogva megszólaltak. A mentőautó megugrott, nyomában már ott száguldott a hang­


szórós kocsi. A fagylaltárus újra mérni kezdte portékáját.


— Egyet-mást meg kell még tanulni — vélte ravaszkásan az öregember. Megka­


paszkodott bennünk, lemászott a székről. — Maguk látták, hogy kitette volna az in­


dexet? — kérdezte. — A baloldali indexet? — Összecsukta a széket, szaporán meg­


toldotta: — Mert én nem. Egyszóval nem balra-térés közben történt a baleset. Pedig


így jelezték. Helyesen adták meg az időt, hozzávetőleg pontosan; de balrí^^t^^r^e^s;...


nem, uraim, balra-térés nem volt. — Diadalmasan ránk nézett. — Közönséges baleset


történt, gázolás. Hja, sok még a tennivaló, ki kell dolgozni az alapproblémákat, elmé­


lyíteni a kutatást. A részletek, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, minden rajtuk


múlik. A részleteken. Bizony — zárta le —, sok még a tennivaló. Mert ez az ostoba


hírverés, az idecsődült tömeg... mindez érzékenyen, hangsúlyozom, érzékenyen és


inkorrektül befolyásolta a computer munkáját. — Egy darabig még hamiskásan ne­


vetgélt, aztán eltávolodott.


Mialatt kocsink Olten felé robogott, azon vitatkoztunk, milyen intézkedések biz­


tosíthatnák a jövőben a közlekedés zavartalanságát és az előrejelzés hibáinak teljes


kiküszöbölését. Még a héten be akartuk terjeszteni javaslatainkat a nagy tanácsnak.


De vita közben arra a belátásra jutottunk, hogy ha valamennyi számba jövő zavaró


tényezőt kiküszöbölendő ■ gyülekezési tilalmat rendelnénk el, úgy a kellő pillanatban


a balesetet előidéző gyerek sem lenne ott az összecsődült tömegben, s így a baleset


elmaradna. Márpedig jobban belegondolva be kellett vallanunk, hogy a gyerek épp


azért volt ott az út mentén, mert a hírverés, meg a csődület odavonzotta. A computer


ezek szerint mégis valamennyi zavaró momentumot számításba vette. Így hát, vontuk


le meglehetősen bonyolult okfejtés után a következtetést, így hát a computer nincs


ránk utalva, s hogy miképp intézkedünk, ugyanúgy mellékes, mint az, hogy eljárá­


sunk korrekt-e.


GERA GYÖRGY fordításai
Free download pdf