Nagyvilág 1966-2

(BlackTrush) #1

(^818) CASTRO SOROMENHO


Fonnyadt mellű, kérges kezű öreg rabnők hámozzák a maniókát, sütik izzó hasá­


bokon a tökszeleteket meg a kukoricacsöveket. A fiatalabb nők indián sorban, lopó­


tökkel a fejükön elmentek a távoli folyóhoz, hogy vizet hozzanak. Nemrég körül­


metélt fiúk füvet tépnek, abból rakják majd a kunyhó falát. A gazdájuk jelvényét


hordó szolgák fekvőgyékényeket teregetnek szét.


Napszálltakor már állnak a táborok a Kasszandzs-szoros fölé hajló terasz hosz-


szában.


Amikor az első csillagok kígyóinak, amikor a hold rácsordítja sápadt fényét az


emberek földjére, a vásári dobok felriasztanak minden visszhangot, amely addig szuny-


nyadt az alkonyi csendben. Kigyulladnak a tüzek az emelkedésen, a zsaga kunyhója


előtt. A bangala lányok csapatostul mennek a tűz közelébe; ott kell majd elénekel­


niük, eltáncolniok hazájuk régi szerelmi történeteit, hogy a gazdag jövevények, öreg


szabák és ifjú előkelőségek jobban láthassák és megkívánhassák őket.


Csillogó szemek szegeződnek az eladó bangala lányokra. A húsos szájak széles


mosolyra húzódnak, a szabák hamarosan megteszik az első árajánlatokat, amelyeket


eladó gazdák tréfás megjegyzésekkel utasítanak vissza. Megkezdődik az alkudozás,


nevetnek, vihognak. Nevetnek a nők is, közben ingerlő tekintettel nézik a férfiakat.


Am ekkor megszólalnak az atabakok, és a lányok elkezdenek táncolni, pucéron, csör­


getve a karkötőiket meg a bokájukra erősített csillogó rézkarikákat. A gazdáik pálma­


bort adnak nekik, s ez jobban hevíti őket, mint a zene. És milyen izgató látvány, aho­


gyan önfeledten táncolnak, rezeg minden izmuk, mozgatják a csípőjüket és hasukat, a


kígyó tekerőzését utánozva, tehén-pillantásokkal lesve a férfiakat, majd hirtelen, egy


nyers mozdulattal kicsavarodnak, mintha láng nyalta volna őket végig. Énekelnek, és


nyögnek a gyönyörtől meg a kíntól. Egyszerre visító kacagásban törnek ki, mint a


bachhánsnők, vágy-ébresztő tekintetükkel bűvölve a férfiakat.


A szabák teli szívvel kacagnak, isszák a pálmabort, és szívják a pipájukat.


Aztán odamennek a megszédült nőkhöz, azokhoz, akik most először kerültek a


vásárra, és akiket csak a gazdagok tudnak megvenni. Megtapogatják a farukat, ha­


sukat, mellüket, hogy jobban megbizonyosodjanak húsuk keménységéről. S a kínált


árak felszöknek, kötik az üzleteket, taps csattan, tréfa, recsegő nevetés hallatszik.


A kevésbé tehetős férfiaknak be kell érniök azzal, hogy megbámulhatják ezeket


a számukra elérhetetlen nőket. Türelmetlenül várják a következő napot. Holnap árul­


ják majd a szegényebbeknek azokat a nőket, akik másodszor kerültek vásárra, azo­


kat, akik már az előző alkalommal sem keltek el. Reménykednek, hogy a lányok meg­


változtak, megszépültek azóta, hiszen mindenki tudja: a szerencsétlenek, attól félve,


hogy nem akad vevőjük a harmadik, az utolsó vásáron sem — onnan pedig csak a


nász vagy a halál felé vezethet az útjuk —, mindent elkövettek, hogy minél kívána­


tosabbá tegyék magukat.


A megvásárolt lányok levonulnak a magaslatról, háladalt énekelgetve azoknak


a férfiaknak, akik karjukba veszik majd őket, és akiknek az ölelésében remeg majd


testük a kunyhók földjére terített gyékényszőnyegen.


.Azon az éjszakán Szamba, a bangala rabnő, nagyon nyugtalanul aludt. Örák


hosszat mormolt imákat kunyhójában az óvó szellemekhez; azokból a vörös agyagból


gyúrt, meg fából faragott, feketére füstölődött maham bókból idézte meg őket, amelyek


a szentélynek berendezett sarokban, a tűz mellett álltak. Egész éjjel hallgatta a tam­


tamot. Nem ünnepi zeneként verődött a szívéhez, hanem mint gyászének, mint ha­


lotti batuk. Imént, a vásár második napjának végefelé, látott nőket, akik sírtak, mert


nem kellettek az idegeneknek. A gazdájuk szitkozódása, a tömeg csúfolódása elől a


kunyhókba rejtőztek; tudták, hogy a következő vásárra újból felhajtják majd őket.


Mások meg, a szerencsésebbek, elmentek, hogy idegen törzsek gyermekeit dajkálják,


és verejtékükkel termékenyítsék meg távoli országok földjét.


Szamba térdelt már a varázslók előtt; valamennyi megígérte, hogy közben fog


járni érdekében az isteneknél. A titoktudók imáihoz hozzátette a magáét, amelyet


könnyben úszó szemmel, kétségbeesett sóhajok közben mondott el. De nemcsak a va­


rázslók imádkoztak érte, és mindazokért, akik eljöttek a vásárra — sokan első ízben,

Free download pdf