Nagyvilág 1966-2

(BlackTrush) #1
BOLDOGABB TÁJAK^805

— Nézd, fiam — magyarázta —, mi nem tudunk mindnyájatoknak drága


ajándékot venni. Arra nincs pénzünk. De ezt a könyvet külön kikerestem ne­


ked, mert tudom, hogy érdekelnek az utazások.


Megköszöntem, mert gyermekkorunktól fogva arra neveltek, hogy udva­


riasan viselkedjünk a felnőttekkel, de nem álltam meg, és hozzáfűztem:

— Ez a könyv a háborúról szól, és nálunk a gyerekek is minden áldott


nap háborúsdit játszanak. A Mikluho-Maklaj könyvben pedig szó sincs hábo­


rúról.


Anna Alekszejevna, látván csalódásomat, megígérte, hogy igyekszik meg­


szerezni nekem azt a Mikluho-Maklajról szóló könyvet. Meg is tartotta sza­


vát. Utóbb még más műveket is olvastam róla, és csakhamar olyan szakértő


lettem, hogy pajtásaimnak, családomnak saját szavaimmal is el tudtam mon­


dani a tudós utazó életét. És továbbra is áldott vidékekről, meztelen, boldog


emberekről álmodoztam, trópusi erdőségekről, az óceán kék hullámairól.

Vaszja bácsit is beavattam pápua-szenvedélyembe. Ö persze nem tudta


elképzelni a pápuákat, de őt is megragadta a gondolat, hogy élnek valahol


ilyen, senki máshoz nem hasonlatos, szabad, békés, szép emberek, távoli dél­


szaki tájakon, ahol télen-nyáron egyformán süt a nap, télen-nyáron gondtalan,


vidám az élet.

Egyszer Vaszja bácsi kipirult arccal jött haza valamiféle vendégségből.


Eélrehívott, s titokzatosan súgta:
— Vedd a kabátod, sétálni megyünk.

Anyám kutató pillantással mérte végig Vaszja bácsit, s szándékát kita­


lálva, szigorúan rászólt:

— Nagyon kérlek, ha elmentek, ne vidd ezt a gyereket se kocsmába, se


sörözőbe. Ismerlek téged: beülsz, iszogatsz, neki meg teát rendelsz sütemény­


nyel. Ne tedd. Semmi értelme egy ilyen kisfiút kocsmázásra szoktatni.

Vaszja bácsi szerfölött tisztelte nővérét, néha anyjának titulálta. Most is


így fogadkozott:


— Becsületszavamat adom, édesanyám: csak sétálni megyünk, sehová


se ülünk be, száradjon el a lábam, ha nem így lesz!
Mikor leértünk az utcára, vidáman hátba vágott:

— Még mindig szereted a pápuákat, a napsütötte tájak boldog gyerme­


keit?

— Persze — válaszoltam meglepetten; nem értettem, miért hozza szóba


a pápuákat.


Vaszja bácsi pedig megrázta a fejét, kézen fogott és megkérdezte:
— Akarsz eleven pápuát látni?

— Hogyhogy? — álmélkodtam. — Ausztráliába utazunk?


— No nem, azt mégse. Minek nekünk Ausztrália? Itt vannak a Vaszil-


jevszkij-szigeten a pápuáid. Ma tudtam meg.

— A Vasziljevszkij-szigeten?


Amulatom nőttön-nőtt. Attól tartottam, Vaszja bácsi meghibbant. De


máris folytatta, rendkívüli dolgokat közölt:

— Ezeket a pápuákat Hamburgból hozták ide, az állatkertből.

— Hogyhogy az állatkertből? Hiszen a pápuák nem állatok, hanem em­


berek!

— Megállj csak! — rikkantotta Vaszja bácsi. — Van egy német, úgy hív­


ják- Hagenbeck, állatokkal és emberekkel kereskedik. Ezeket a pápuákat is,


amint megtudtam, tőle szerződtették ide, a vidám parkba, hogy táncoljanak,

Free download pdf