A trauma nyomán kialakuló belső tapasztalatot ijesztőnek és
szégyenteljesnek érezzük. Amikor fenyegetve érezzük magunkat, például
trauma elszenvedésekor, az egész szervezetünk felkészül, hogy megtalálja a
fenyegetés forrását, és tegyen valamit ellene. Természetesnek tűnik tehát,
hogy a fenyegetés forrását önmagunkon kívül keressük. Veszély érzékelése
esetén minden állat megkeresi és azonosítja a fenyegetés forrását, majd
elmenekül előle a biztonság forrása felé.
A fiatal emlősök azonban ahelyett, hogy elmenekülnének a fenyegetés
elől, a felnőttek védelmét keresik, általában az anya felé futnak. Az
embercsecsemők és a kisgyermekek szintén a kötődési személyükbe
kapaszkodnak, amikor fenyegetve érzik magukat. Van azonban egy döntően
fontos különbség a felnőtt állat és a felnőtt ember között: mindegy, hogy
hány éves, az ember mindig más embereknél keres vigaszt, amikor fél vagy
stresszhatás alatt áll.
Bizonyára értjük, milyen mélyreható következményekkel járó dilemma
alakul ki, ha éppen azok bántanak, aláznak és erőszakolnak meg minket,
akiknek szeretniük és védeniük kellene. Ez olyan kettős kötést hoz létre,
amely aláássa a tulajdon ösztöneinkbe vetett bizalmunkat. A gyermekkori
bántalmazás a világ és az emberi kapcsolataink biztonságosságának és
stabilitásának érzetét teszi tönkre, mert ezeket a korán eltorzult – azaz
mélyen ellentmondásos – túlélési mintáinkat visszük magunkkal a
felnőttkorba is.
CS0e1f8=
Az örökség átalakítása
Nem segít a helyzeten, hogy ilyen „szex-negatív” kultúrában élünk.
Rendszerint azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy a szexuális energia és az
életerő-energia voltaképpen egy és ugyanaz. Azoknál, akik szenvedélyesen
vetik bele magukat az életbe, olyan kreatív energiaáramlás tapasztalható,
hogy inspiráló és felemelő a közelükben lenni. Ők az életigenlő emberek,
akiknek a lelkesedése és túláradó életkedve átragad a környezetükre is.
Kimagaslanak az átlagból. Mi ennek az oka? És mi egyáltalán a kreatív
életerő? Honnan ered?
Az indiai kultúrában a „második csakra energiájának” nevezik, és a
nemi szervünkből eredeztetik. Ez az az izgalmi energia, amely a
trubadúrokat éneklésre, a nagy mestereket olyan időtlen zeneművek,