Bevezetés
A tigris megmutatja az utat
Harmincöt éve tanulmányozom a stressz és a trauma jelenségét,
valamint segítem a hozzám fordulókat, hogy felgyógyuljanak a hatásaikból.
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetséges az, hogy olyan morbid témával
foglalkozom, mint a trauma, mégsem égek ki és nem leszek tőle
depressziós. Azt szoktam erre válaszolni, hogy életem mélységesen
kielégítő és felemelő élménye, amikor tanúja lehetek annak az
átalakulásnak, ahogy a klienseim felülkerekednek a traumájukon.
Elöljáróban hadd szóljak néhány szót magamról. Pályafutásomat az
1960-as évek közepén a radikális szellemiségű Kaliforniai Egyetemen
kezdtem. A halmozódó stressznek az idegrendszerre gyakorolt hatását
tanulmányozva gyanítani kezdtem, hogy az élőlények többsége
veleszületetten képes arra, hogy lerázza magáról a fenyegető és stresszes
események hatásait. Akkoriban mit sem tudtam még a pszichológiai
traumáról – hiszen csak tizenöt évvel később írták le modern formájában a
fogalmat. Különböző stresszcsökkentő módszerekkel kísérleteztem,
amelyek egy „új” elképzelésen, az elme és a test kapcsolatán alapultak.
Kutatásaim ezen korai szakaszában különös esemény történt, amely új
irányt szabott a munkámnak. Egy pszichiáter, aki ismerte a stresszel
kapcsolatos kutatásaimat, arra kért, hogy fogadjam egy páciensét, aki
különféle „pszichoszomatikus” tünetektől, például migréntől,
premenstruációs szindrómától (PMS), krónikus fájdalomtól és fáradtságtól,
valamint súlyos pánikrohamoktól szenvedett. A pszichiáter úgy vélte, hogy
jótékony hatással lenne a páciensre, ha megtanulná ellazítani a testét.
Elkezdtem dolgozni a pácienssel (nevezzük most „Nancynek”), aki
lassacskán ellazult, aztán hirtelen, minden előzmény nélkül elhatalmasodott
rajta a pánik. Halálra rémültem, és fogalmam sem volt, mit kellene tennem,
de ekkor lelki szemeim előtt egy pillanatra egy támadásra kész tigris képe
jelent meg. Olyan volt, mint egy látomás, amelynek akkor még nem
sejtettem a forrását.
- Egy tigris leselkedik magára, Nancy! – bukott ki belőlem
gondolkodás nélkül. – Fusson, meneküljön a sziklák közé! Fusson, ha