Kína mindezek alapján úgy véli, hogy az USA fokozatosan erodálja az "Egy Kína-
politika" melletti nyilvános elkötelezettségét olyan alattomos döntésekkel, amelyek
ténylegesen elmozdítják a céltáblát (ez a "szalámi szeletelésnek" nevezett taktika), és
gyengítik Kína álláspontjának legitimitását.
Ezért Pekingnek kötelessége erőteljesen visszavágni, ami azt jelenti, hogy minél több
ilyen provokációt követ el az USA, annál inkább nő a feszültség és a kockázat, mivel a
középút összeomlik.
Ami még rosszabb, hogy Tajvan vezetői aktívan engednek ennek a viselkedésnek, mert úgy
látják, hogy megúszhatják, és hogy a pekingi fenyegetések csupán blöffnek számítanak. Úgy
látják, hogy ez az erőfeszítés lassú változást hoz létre a formálisan független Tajvan felé,
miközben Kína csak a pálya széléről dühönghet.
Ez azt jelenti, hogy hacsak Peking reakciója - bármi legyen is az - nem készteti Washingtont
arra, hogy átgondolja a viselkedését, ami, ha a dolgok nagyobb összefüggéseit nézzük,
rendkívül valószínűtlennek tűnik, akkor
a kérdés lassú meneteléssel halad a háború felé.
Az USA külpolitikai doktrínája, ahogyan azt Ukrajna esetében is látjuk, azon az előfeltevésen
alapul, hogy az amerikai előnyök maximalizálása érdekében Amerikának semmi áron nem
szabad kompromisszumot kötnie és mindig ki kell használnia képességeinek teljességét
egyoldalú preferenciái elérése érdekében.
Ezt látjuk Ukrajna és a NATO bővítése, Észak-Korea és a nukleáris fegyverek
eltávolítása, Irán és a JCPOA, és természetesen Kína és Tajvan esetében.
Az ultrasólymok az ellenfelekkel kötött alkukat gyengeségnek és megbékélésnek gúnyolják,
ami azt jelenti, hogy ebben a kontextusban, és különösen, mivel Kínát bélyegezték meg az
USA-ra leselkedő legnagyobb fenyegetésnek, nulla reális esély van a kompromisszumra, és
pontosan ezért cselekszenek így az olyan személyek, mint Nancy Pelosi, hogy biztosítsák,
hogy nem lesz ilyen.
Így ez a látogatás valószínűleg sok szempontból fordulópont lesz, de nem rövid,
hanem hosszú távon.
Kína valószínűleg erődemonstrációval fog reagálni, amelyet jól megterveztek, hogy
elkerüljék a "visszaút nélküli utat", de ami csalódást fog okozni Pekingnek, az az,
hogy ez valószínűleg milyen kevéssé fog változtatni a dolgok nagyobb
összefüggésében.
(A teljes cikket fordította: VilagHelyzete)
Az eredeti cikk címe: Slow march to war: What happens after Pelosi’s Taiwan visit