Vlagyimir Putyin elnök valószínűleg jobban szereti, ha a bosszú hidegen és az általa
kiválasztott időpontban kerül tálalásra.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebből a konfliktusból egyik fél sem fog semmit sem elfelejteni, de
legalábbis az oroszok nem hajlandóak elvonatkoztatni jelenlegi központi feladatuktól - az
ellenséges erők legyőzésétől Donbasszban és Ukrajna keleti és déli része feletti ellenőrzés
megszerzésétől.
Eddig az Egyesült Államok által Kijevnek nyújtott katonai, pénzügyi vagy diplomáciai
segítségnek nem volt döntő hatása a csatatéren.
Minden bizonnyal támogatta a Zelenszkij-kormányt és kompenzálta az ukrán erők katonai
felszerelésben elszenvedett veszteségeit, hozzájárulva ezzel az orosz előrenyomulás
lassításához, de nem fordította meg a háború menetét.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a Kreml egyelőre nem látja szükségét annak, hogy olyan
dolgokat tegyen, amelyek megtörnék a Biden-kormányzat ellenállását a konfliktusban való
amerikai szerepvállalás gyorsabb eszkalálására irányuló belföldi amerikai követelésekkel
szemben. Jake Sullivan nemrégiben az Aspen Strategy Groupnak tett megjegyzése, amely azt
mutatja, hogy a Fehér Ház vonakodik attól, hogy ATACMS rendszereket biztosítson
Kijevnek, azt sugallja, hogy ennek a megközelítésnek van némi értéke.
Előre tekintve, az ukrajnai harcok alakulásának
bármely forgatókönyve esetén további amerikai
eszkalációra kell számítani
- akár Oroszország folytatja a térnyerést (és integrál különböző új területeket az Orosz
Föderációba), akár Ukrajna indít ellentámadást (ami eddig nem sikerült). Orosz tisztviselők
aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy egy olyan ukrán provokáció lehetséges, amelyet
Moszkva vegyi fegyverek bevetéseként tüntetnek fel - aminek sem katonai, sem egyéb
értelemben nincs értelme, de az Egyesült Államokban minden bizonnyal elhinnék, hogy az
oroszok súlyos, kirívó cselekedete - és ennek ürügyével Washington hirtelen feljebb
kapaszkodhat az eszkalációs létrán.
A dolgok azonban még súlyosabbá válhatnak, ha az USA vagy NATO-szövetségesei
belépnek Ukrajnába, vagy más módon közvetlenül belekeverednek a konfliktusba; ha az
általuk Kijevnek nyújtott anyagi segítség kezd jelentős különbséget tenni a csatatéren; vagy ha
ezeket a fegyvereket Oroszország területén lévő jelentős célpontok, például a krími híd
megtámadására használják.
Ezzel párhuzamosan amerikai aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Oroszország
a NATO területén lévő átrakodási pontokat támadhat, jelentős ellentámadásokat indíthat az
Egyesült Államok vagy szövetségesei ellen és tömegpusztító fegyvereket vethet be.
Az utolsó pontról már volt szó, ami pedig az előző kettőt illeti, ezek a hadműveleti színtéren
bekövetkező kedvezőtlen fordulatra adott válaszlépések lehetnek.