Normatív szempontból az USA-t és az EU-t birodalomnak nevezni szinte politikai provokáció
lenne.Mégis indokoltnak tűnik egy ilyen kísérlet, annál is inkább, mert bizonyos intellektuális
vívmányok állnak mögötte.
Emlékezzünk például Michael Hardt és Antonio
Negri "Birodalom" című művére. A kísérlet két feltételezésen
alapul.
- Az első az, hogy a kortárs nemzetközi kapcsolatokban az
egyenlőtlenség és a hierarchia a hatalmi, gazdasági és emberi
képességek különbségei miatt továbbra is fennáll. - A második, hogy az önkéntes szerveződés nem zárja ki a
kényszert és az uralmat. A politika puhasága a múlt birodalmaihoz
képest aligha jelenti önmagában a kényszer és az uralom hiányát.
Ráadásul az egyes államok
demokratikus felépítése nem zárja ki a
kényszerítő kapcsolatokat sem egymás
között, nemhogy más államokkal
szemben.
A 20. században az USA valóban képes volt egy egyedülálló nemzetközi közösséget
létrehozni, amelyet "puha birodalomnak" nevezhetnénk.
Magjában kétségtelenül tartalmazta az erő és a kényszerítés eszközét. Ezt a második
világháború eredménye alakította ki, amelyben az USA - szövetségeseivel együtt -
legyőzött, majd megszállt számos jelentős államot (Olaszországot, Németországot és
Japánt).
Az USA gazdasági, technikai és pénzügyi fölénye azonban sokkal fontosabbnak bizonyult.
Amerika lett a háború utáni Nyugat-Európa és Japán újjáépítésének legfontosabb forrása,
amelyek később jelentős gazdasági szereplőkké váltak.
Az USA nemhogy nem akadályozta fejlődésüket, hanem még hasznot is húzott belőle. A
Szovjetunióval vívott hidegháború alatt kialakult egy euroatlanti közösségi rendszer, amelyben az
USA mind katonailag, mind gazdaságilag dominált, elkerülve a túlzott ellenőrzést és
kényszerítést. Ezzel szemben a Szovjetuniónak a kelet-európai szövetségeseihez fűződő
kapcsolataira ez a diktátum volt jellemző, a szovjet gazdasági bázis jelentősen kisebbnek
bizonyult, mint az USA és nyugat-európai szövetségeseié.