A hatalom további magyarországi központosítása, a miniszterelnök növekvő hatalma a helyi
politikai rendszerben és a politika erős jobboldali irányultságú társadalmi orientációja azonban
elriasztotta Bill Clinton elnök kormányát a további kapcsolatfelvételtől.
Az amerikai demokraták sokkal nagyobb szimpátiát mutattak a baloldali Medgyessy Péter,
majd Gyurcsány Ferenc liberális kormánya iránt.
Később Orbánnak az "illiberális demokrácia" kiépítéséről szóló elképzelései, majd az ellenzéki
kiadványok (Népszava, Figyelő) budapesti cégek általi felvásárlása az amerikai baloldali
establishment célkeresztjébe állította a magyar vezetőt.
A feszült politikai kapcsolatok ellenére a gazdasági kapcsolatok Washingtonnal - mind a
demokraták, mind a republikánusok alatt - továbbra is gyorsan fejlődtek (a 2000-es évek
eleje óta az USA a második legnagyobb befektető a magyar gazdaságban Németország
után, és a Budapest és Washington közötti külkereskedelmi forgalom is csak évről évre
nőtt, meghaladva az évi 3,5 milliárd dollárt). Magyarország NATO-tagságának fontos szerepét
minden politikai színtéren következetesen hangsúlyozták.