Annie Ernaux - Évek

Mi, akik konyhákban szabadultunk meg a nem kívánt terhességtől, akik
elváltunk, és azt hittük, hogy a felszabadulásunkért folytatott küzdelem
mások hasznára lesz, rettenetes fáradtságot éreztünk. Már nem tudtuk,
lezajlott-e a nők forradalma. Ötvenéves korunk után is láttunk menstruációs
vért. Nem olyan volt már sem a színe, sem a szaga, mint régen, csak a
látszatot tartotta fenn. De megnyugtató volt, hogy életünk végéig szabályos
ütemekre tagolhatjuk vele az időt. Farmert, rövidnadrágot és pólót
hordtunk, mint a tizenöt éves lányok, és mi is úgy beszéltünk az állandó
partnerünkről, hogy „a pasim”. Az évek múlásával egyre inkább
megfeledkeztünk a korunkról. Ha a Nostalgie rádióadón az Only You vagy a
Capri c’est fini című számokat hallgattuk, olyan édesség járt át bennünket,
mint fiatalkorunkban, a jelen kitágult és a húszas éveinkig ért. Ha anyáinkra
gondoltunk, akik hőhullámoktól gyötörten magukba zárkóztak a menopauza
alatt, úgy éreztük, hogy győzelmet arattunk az idő felett.
(A fiatal nők arról álmodoztak, hogy egy férfihoz kössék az életüket; aki
elmúlt ötvenéves, és már volt ilyesmiben része, az többé nem kért belőle.)
A gyerekek, főleg a fiúk, nehezen hagyták el a családi fészket, a teli
hűtőt, a tisztára mosott ruhát, a gyerekkorban megszokott háttérzajokat.
Angyali ártatlansággal szeretkeztek a miénkkel szomszédos szobában.
Hosszan elnyúló fiatalságra rendezkedtek be, nem várta őket a világ. Mi
pedig továbbra is etettük őket, gondoskodtunk róluk, és úgy éreztük, hogy
minden ugyanolyan, mint régen, semmi sem szakítja meg az idő
folytonosságát.
A félalakos portréfotón egy nő látható szemből, egy bozótos kertben.
Szabadon hagyott, hosszú, vörösesszőke haja elegáns, bő, fekete kabátja
gallérjára hull. A kabáthoz képest meglepően keskeny, halvány rózsaszín
sál egyik vége a bal vállára van vetve. Közönséges fajtából való, fekete-
fehér foltos macskát tart a karjában, és fejét kissé oldalra hajtva szelíden,
csábosan belemosolyog az objektívbe. Élénk rózsaszín ajka valószínűleg a
sálhoz illő szájfénytől csillog. A választéknál látható világosabb csík jelzi,
hogy festi a haját. A tökéletes oválist kirajzoló arcvonal és a magas
járomcsontok fiatalságot sugároznak, kontrasztot alkotva a szem alatti
táskákkal és a homlok finom ráncaival. A bő kabát eltakarja az alakját, de
ahogy magához öleli a macskát, kabátja ujjából kilátszik sovány, csontos
csuklója és keze. Télen készült a felvétel, halovány napfény világítja meg a
nő arcát és kezét, a száraz fűcsomókat, a háttérben az elmosódó