Annie Ernaux - Évek

növényzetből kiváló csupasz faágakat és a távoli házsort. A hátoldalon
felirat: Cergy, 1992. február 3.
A képet nézve az a benyomásunk, hogy egy fegyelmezett, de felszabadult
nő áll előttünk, aki „érett korba lépett”, ahogy a női magazinok mondták a
negyven és ötvenöt év közti korosztályról. A felvétel díszletéül szolgáló
kert annak a háznak a lábánál fekszik, ahol egyedül él ezzel a másfél éves
nőstény macskával. Tíz évvel ezelőtt itt lakott a férje, két kamasz fia, és
néha az anyja is. Egy olyan gépezet lelke volt, amely megbénult volna
nélküle, mindent ő intézett, az ágyneműmosástól a szünidei
szállodafoglalásig. Férje messze van, újra megnősült, gyereke született,
anyja meghalt, fiai máshol laknak. Nem fogja fel tragikusan kifosztottságát,
óhatatlanul bekövetkező életszakaszt lát benne. Az Auchanban már nincs
szüksége bevásárlókocsira, elég a kosár. Csak hétvégenként talál vissza a
tápláló anya szerepéhez, amikor hazalátogatnak a fiai. Munkahelyi
kötelezettségeit, az órákat és a dolgozatjavítást leszámítva ideje saját
kedvteléseihez és vágyaihoz igazodva olvasással, filmnézéssel,
telefonálással, levelezéssel és szerelmi kalandokkal telik. Nem aggódik már
folyton mások testi és lelki jólétéért, mint amikor férjnél volt, és minden
gondolata a család körül forgott. Most humanitárius ügyek foglalkoztatják,
de ez nem jelent akkora terhet. Megszabadul a kényszerű kötelességektől,
új lehetőségek nyílnak meg előtte, és úgy érzi, hogy ez összhangban van a
kor szellemével, azzal az életformával, amelyet az Elle és a Marie Claire a
harmincas éveikben járó közép- és felső osztálybeli nők számára vázol fel.
Időnként meztelenül nézegeti magát a fürdőszobatükörben, a felsőtestét,
kis mellét, feltűnően karcsú derekát, enyhén kidomborodó hasát, elnehezült
combját a térde felett ráncosodó bőrrel, a meggyérült fanszőrzet alatt jól
látható szeméremtestét, amelynek nyílása kicsi ahhoz képest, amit a
pornófilmekben lehet látni. Ágyéka közelében két kék barázda, terhességi
csíkok nyoma. Elcsodálkozik: ugyanaz a teste van azóta, hogy tizenhat éves
kora körül megállt a növésben.
Amikor gyengéden belenéz az objektívbe – minden bizonnyal egy férfi
tartja kezében a fényképezőgépet –, azt a nőt látja önmagában, aki három
évvel azelőtt heves szenvedélyre gyúlt egy orosz férfi iránt. Már nincs
benne vágy és fájdalom, csak a nyomukat őrzi, de a férfi arca egyre távolibb
és komorabb. Szeretné felidézni, hogyan emlékezett rá, amikor a szerelme
elhagyta Franciaországot, milyen képáradat sodorta magával, hogyan zárta
lelkébe, akár egy frigyládába, a másik jelenlétét.