Annie Ernaux - Évek

hogy abbahagyják ezt a rémisztő szakzsargont, amelybe nem volt kedvünk
beletanulni, és visszatérjenek a hétköznapi dolgokhoz. Szóba hozták a
Charlie Hebdo legutóbbi címoldalát, a Kimerevített kép című médiakritikai
sorozat legutóbbi adását, az X-aktákat, amerikai és japán filmeket
emlegettek, tanácsokat adtak, mit nézzünk meg a moziban – Veled is
megtörténhet, Kutyaszorítóban –, lelkesen elmesélték az első jelenetet,
szeretetteljesen gúnyolódtak a zenei ízlésünkön, nagyon snassz, és
felajánlották, hogy kölcsönadják a legfrissebb Arthur H.-albumot. A
politikai híreket a Les Guignols című szatirikus hírműsor stílusában
kommentálták, a Libération mellett ez a Canal+ tévécsatornán sugárzott
műsor látta el őket naprakész információkkal, és nem voltak hajlandóak
elérzékenyülni az egyéni tragédiákon, mondván, „mindenkinek kijut a
szarból“. Ironikus távolságtartással szemlélték a világot. Lenyűgözve
hallgattuk csattanós válaszaikat, de jól felvágott nyelvük egyúttal el is
bátortalanított, féltünk, hogy lassúnak és nehézkesnek találnak minket. A
velük való együttlét során felfrissítettük a fiatalok nyelvhasználatából
gyűjtött készletünket, ebben készségesen a rendelkezésünkre álltak, így
szókincsünket kiegészíthettük az „eldobom az agyam” és a „kreténség”
fordulatokkal, hogy ugyanúgy fogalmazhassunk, mint ők.
A tápláló anya szerepét alkalmilag magunkra öltve elégedetten néztük,
ahogy esznek, és mindenből újra szednek a tányérjukra. Később, a pezsgő
mellett, gyerek- és kamaszkori emlékeiket felelevenítve tévéműsorokat,
termékeket, reklámokat, öltözködési divatokat idéztek. Felsorolták a
nyakmelegítős sapkákat, a kopás ellen nadrágokra varrt térdvédőket, a
„tonhal jó hal” reklámszöveget, a darálós WC-t, a Trois Chatons lekváros
kekszet, a Flúgos futamot, a Kiri, a bohóc című rajzfilmsorozatot, Zégut-t,^30
a Laurel és Hardy-matricákat stb. A közös múltjukból előbukkanó tárgyak
rivalizálásra késztették őket, versengtek, ki tud többet felidézni a
megszámlálhatatlan apró-cseprő emlék közül, amelyek visszarepítették őket
a gyerekkorba.
Megváltozott a délutáni fény. Ritkábban törtek fel a lelkesedés hullámai.
Valaki felvetette, hogy játsszunk Scrabble-t, de bölcsen elhárítottuk a
veszekedés kockázatával járó javaslatot. A kávé és a cigaretta illatában –
füvet egyfajta hallgatólagos megállapodás alapján senki sem vett elő –
szívmelengető érzéssel töltött el az a rítus, amely korábban nyomasztó
teherként nehezedett ránk, olyannyira, hogy végleg le akartunk számolni
vele, s amelynek 1995 tavaszán, ezen a vasárnapi napon, egy fehér