Annie Ernaux - Évek

hirdetményei, „felhívjuk utasaink figyelmét, hogy az állomás területén
zsebtolvajok vannak“, „kérjük, jelezzék, ha gazdátlan csomagot látnak!”:
nem voltunk biztonságban.
Bár nem találtunk pontos kifejezést a jelenségre, egyszerre éreztük úgy,
hogy semmi sem változik, és hogy minden mozgásban van. Miközben
képtelenek voltunk megragadni, mi zajlik körülöttünk, szárnyra kapott egy
szó, és egy idő után mindenki „értékekről“ beszélt – anélkül, hogy
közelebbről megnevezte volna őket –, ha a rosszallását akarta kifejezni a
fiatalokkal, az iskolával, a pornográfiával, az azonos nemű párok bejegyzett
élettársi kapcsolatával, a cannabisszal vagy a romló helyesírással
kapcsolatban. Mások élcelődtek az „új erkölcsi renden”, a „politikai
korrektségen“, az „egyengondolkodáson”, a szókimondást hirdették, és
lenyűgözte őket Houellebecq cinizmusa. A tévéstúdiókban heves
összetűzések nélkül ütköztek egymásnak a különböző beszédstílusok.
Mireille Dumas-nak, Jean-Luc Delarue-nek, a női magazinoknak és a
Psychologies című havilapnak köszönhetően fáradhatatlanul elemeztük
önmagunkat, olyan tudást szerezve, amely nem sokat ért, de mindenkit
feljogosított arra, hogy felelősségre vonja a szüleit, és vigasztalóan hatott,
mert a saját tapasztalataink összeolvadtak azzal, amin mások mentek
keresztül.
Chiracnak köszönhetően, aki egy hóbortos ötlettől vezérelve feloszlatta a
nemzetgyűlést, a baloldal nyerte meg a választásokat, és Jospin lett a
miniszterelnök. Kárpótlás volt ez az 1995. májusi estéjén átélt csalódásért, a
kisebbik rossz visszatérése, olyan intézkedésekkel, amelyek a szabadság, az
egyenlőség és a nagylelkűség jegyében születtek, és amelyek összhangban
álltak a vágyunkkal, hogy mindenkinek joga legyen az élet jó dolgaihoz, az
egészséghez az egyetemes egészségbiztosítással, a szabadidőhöz a
harmincöt órás munkahéttel, még akkor is, ha egyébként minden marad a
régiben. És legalább nem jobboldali kormány alatt fogjuk tölteni a 2000-es
évet.
A kereskedelem még kíméletlenebb sebességre kapcsolt, ránk
kényszerítve ziháló ritmusát. A vonalkóddal ellátott termékek
villámgyorsan kerültek a futószalagról a bevásárlókocsiba, a tranzakció ára
diszkrét csipogás kíséretében egyetlen másodperc alatt eltűnt a szemünk
elől. Az iskolakezdéshez szükséges cikkek már akkor megjelentek a
polcokon, amikor a gyerekek még el sem utaztak a nyári vakációra, a
karácsonyi játékokat közvetlenül mindenszentek után, a fürdőruhákat