Annie Ernaux - Évek

hittük az Egyesült Államokat, bosszút álltunk egy illúzióért. Eszünkbe jutott
egy másik szeptember 11. és Allende meggyilkolása. Volt valami
revansjellege a történteknek. Később lesz idő az együttérzésre, a
következmények felmérésére. Akkor és ott csak az számított, hol, hogyan,
kitől vagy milyen csatornán keresztül jutott el hozzánk az ikertornyok elleni
támadás híre. Az a pár ember, aki nem értesült még aznap a történtekről,
örökre úgy érezte, hogy lemaradt egy találkozóról, amelyre az egész világ
egybegyűlt.
És mindenki azon törte a fejét, mit csinált éppen akkor, amikor az első
repülőgép becsapódott a World Trade Center toronyépületébe, és a párok
egymás kezét fogva vetették magukat a mélybe. Nem volt semmilyen
összefüggés a kettő között, legfeljebb annyi, hogy ők is életben voltak
ugyanakkor, mint az a háromezer ember, aki nem tudhatta, hogy negyedóra
múlva meghal. Ahogy visszaemlékeztünk – én a fogorvosnál voltam, vagy
épp úton valahova, vagy otthon olvasgattam –, ebben a megdöbbentő
egyidejűségben megértettük, milyen távol vagyunk egymástól a földön, és
milyen szoros köteléket teremt közöttünk a valamennyiünk életét jellemző
bizonytalanság. És ahogy a Musée d’Orsay-ban egy Van Gogh-képet
nézegetve nem tudtuk, mi történik ebben a másodpercben Manhattanben,
ugyanígy nem ismertük saját halálunk időpontját sem. De a napok
jelentéktelen egymásutánjában megmenekült az az óra, amikor felrobbantak
a World Trade Center tornyai, mi pedig a fogorvosnál voltunk vagy a kocsit
vittük műszaki vizsgára.
Szeptember 11. elhomályosította az összes addig ismerős dátumot. Úgy
mondtuk, hogy „szeptember 11. után“, ahogy korábban azt, hogy
„Auschwitz után”: sorsfordító nap lett belőle. Ekkor kezdődött valami,
amiről nem tudtuk megmondani, micsoda. Az idő is globalizálódott.
Később, amikor azokra a tényekre gondolunk, amelyeket némi tétovázás
után 2001-hez kötünk – párizsi vihar az augusztus 15-ei hétvégén,
gyilkosság a cergy-pontoise-i takarékpénztárban, a Loft Story című
valóságshow, a Catherine M. szexuális élete megjelenése –, csodálkozunk,
hogy ezek szeptember 11. előtt voltak, és meglepve állapítjuk meg, hogy
semmi sem különbözteti meg őket azoktól, amelyek később, októberben
vagy novemberben történtek. Ismét kötetlenül lebegtek a múltban,
elszakadtak attól az eseménytől, amelyet – ezt ekkor már el kellett
ismernünk – igazából nem éltünk át.