Annie Ernaux - Évek

Az új technológiákat gondolkodás nélkül, magától értetődő módon
építettük be a mindennapjainkba, a megjelenésük kapcsán felmerülő
kérdések sorra megválaszolatlanul maradtak. Akik nem tudták, hogyan kell
használni a számítógépet vagy a digitális walkmant, ugyanúgy eltűntek,
mint korábban azok, akik nem tudták, hogyan kell használni a telefont vagy
a mosógépet.
A nyugdíjasotthonokban az idős asszonyok fénytelen tekintete előtt
szüntelenül villogó reklámokban olyan termékek, készülékek vonultak el,
amelyekről álmukban sem gondolták volna, hogy bárkinek szüksége lehet
rájuk, és amelyekhez ők biztos soha nem fognak hozzájutni.
A tárgyak ideje túlcsordult rajtunk. Hosszú ideig képesek voltunk
egyensúlyozni a rájuk való várakozás és a megpillantásuk, a hiányuk és a
megszerzésük között, de ez nem ment tovább. Az újdonság már nem váltott
ki sem bírálatot, sem lelkesedést, nem hálózta be többé a képzeletet. Az élet
megszokott keretét jelentette. Lehet, hogy az újdonság fogalma egyszerűen
el fog tűnni, mint a haladásé, amely lényegében már erre a sorsra jutott –
erre voltunk kárhoztatva. Mindenütt korlátlan lehetőségek csillantak meg
előttünk. Szíveket, májakat, veséket, szemet és bőrt ültettek át a halottakról
az élőkre, petesejteket egyik méhből a másikba, és hatvanéves asszonyok
gyereket szültek. A ráncfelvarrás megállította az arcokon az idő múlását.
Mylène Demongeot a tévében továbbra is az az elragadó baba volt, akit a
Légy szép, és tartsd a szád! című filmben láttunk, semmit sem változott
1958 óta.
Szédület fogott el, ha a klónozásra, a mesterséges méhben kihordott
gyermekekre, az agyi implantátumokra, a wearables néven emlegetett,
testünkön viselhető tárgyakra gondoltunk – az angol kifejezés ráadásul
idegenség- és alávetettség-érzetet keltett bennünk –, vagy bármiféle nemi
különbség eltörléséről hallottunk, elfelejtettük, hogy ezek a dolgok és
viselkedésformák egy ideig együtt élnek majd a régiekkel.
De ideig-óráig még lenyűgözött minket, hogy minden milyen egyszerű
lett, és ha valamilyen új tárgy jelent meg a piacon, megjegyeztük:
„fantasztikus!”.
Sejtettük, hogy egy élet leforgása alatt ma még elképzelhetetlen tárgyak
fognak felbukkanni, és az emberek ezekhez ugyanúgy hozzászoknak majd,
ahogy meglepően rövid idő alatt hozzászoktak a mobiltelefonhoz, a
számítógéphez, az iPodhoz és a GPS-hez. Csak az zavart, hogy nem tudtuk
elképzelni, milyen lesz az élet tíz év múlva, azt meg még ennyire sem, hogy