Annie Ernaux - Évek

mi magunk hogyan fogunk alkalmazkodni az egyelőre ismeretlen
technológiákhoz. (Lehet, hogy egy nap az agyunkból kiolvasható lesz az
egész történetünk, mert bele lesz nyomtatva mindaz, amit csináltunk,
mondtunk, láttunk és hallottunk?)
Mindenben bővelkedtünk, információk és „szakértői vélemények“ özöne
zúdult ránk. Gondolatokat ébresztettek az alighogy megtörtént események,
a viselkedésmódok, a test, az orgazmus, az eutanázia. Mindenből vita és
elemzés tárgya lett. A „függőségtől” a „rezilienciáig“ és a „gyászmunkáig”
számtalan lehetőség kínálkozott arra, hogy az ember szavakba öntse az
életét és az érzelmeit. Depresszió, alkoholizmus, frigiditás, anorexia,
boldogtalan gyerekkor, semmilyen tapasztalat nem volt többé hiábavaló.
Élményeink és fantazmagóriáink másokkal való megosztása jó hatással volt
a tudatunkra. A kollektív önmegfigyelés mintákat adott a nyelvi
eszközökkel való önkifejezéshez. A közös tudás tárháza egyre gazdagodott.
Az emberi szellem egyre fürgébb lett, a gyerekek mindent egyre korábban
tanultak, és az iskola lassúsága kétségbeejtette a fiatalokat, akik
mobiltelefonjaikon szélsebesen írták az sms-eket.
A fogalmak összevisszaságában egyre nehezebben találtunk egy nekünk
szóló mondatot, olyan mondatot, amely, ha csendesen kimondjuk
magunkban, megkönnyíti az életet.
Elég volt egyetlen kulcsszót beírni az internetre, máris „honlapok” ezrei
hömpölyögtek a szemünk előtt, és az érthetetlen sorrendben elénk táruló
mondatfoszlányok és szövegtöredékek újabb mondatfoszlányok és
szövegtöredékek felé irányítottak, mint egy izgalmas és bármeddig
folytatható kincskereső játékban, ahol folyton váratlan találatokra
bukkanunk. Az volt az érzésünk, hogy birtokba vehetjük a tudás teljességét,
az újszerű, durva nyelvezetű blogokból megismerhetjük a nézőpontok
sokaságát. Informálódhattunk a torokrák tüneteiről és a muszaka elkészítési
módjáról, Catherine Deneuve életkoráról, Oszaka időjárásáról, a hortenzia
és a cannabis termesztéséről, a japánok Kína fejlődésében betöltött
szerepéről – pókerezhettünk, filmeket, lemezeket másolhattunk, bármit
megvásárolhattunk, fehér egereket, fegyvereket, Viagrát és műpéniszt,
mindent megvehettünk és újra eladhattunk. Idegenekkel beszélgethettünk,
sértéseket vághattunk a fejükhöz, flörtölhettünk, hamis személyazonosságot
vehettünk fel. A többieknek nem volt testük, se hangjuk, se szaguk, se
mozdulataik, nem értek el minket. Egyedül az számított, mihez tudunk
kezdeni egymással, minden a csere törvénye, az örömszerzés körül forgott.