Annie Ernaux - Évek

Émile Verhaerentől, Rosemonde Gérard-tól, és dalokat: Mon beau sapin roi
des forêts, C’est lui le voilà le dimanche avec sa robe de mai nouveau.
Igyekeztük hibátlanul leírni a Maurice Genevoix, La Varende, Émile
Moselly, Ernest Pérochon szövegeiből diktált tollbamondásokat.
Felmondtuk a helyes francia nyelvhasználat nyelvtani szabályait. Aztán
mihelyt hazaértünk, öntudatlanul visszataláltunk az eredeti nyelvhez,
amelyben nem kellett a szavakon gondolkodni, csak azon, hogy mit lehet
mondani, és mit nem, ez a nyelv a testhez kötődött, az elcsattanó
pofonokhoz, a munkaruhák hipószagához, a téltől elválaszthatatlan sült
almákhoz, az éjjeliedénybe csorgó vizelet zajához és a szülők horkolásához.
Az emberek halála egyáltalán nem érintett meg bennünket.
A fekete-fehér fényképen kavicsos tengerpart egy kislánnyal, sötét színű
fürdőruhában. A háttérben szirtfalak. Lapos sziklán ül, izmos lábait maga
elé nyújtja, karjával a sziklára támaszkodik, lehunyt szemmel, fejét kissé
oldalra hajtva mosolyog. Egyik vaskos copfját előrehúzta a mellkasára, a
másikat hátravetette. Minden egyes részletből kiderül, hogy szeretne
megszabadulni jelentéktelen, megalázó kislánytestétől, és olyan pózban
szerepelni a képen, mint a Cinémonde filmes hetilap vagy az Ambre Solaire
napolajreklám sztárjai. A kevésbé napbarnított comb és felkar alapján
kirajzolódó ruhaforma jelzi, hogy ez a gyerek nagyon ritkán nyaral vagy
kirándul a tengerparton. A part kihalt. A fénykép hátoldalán: Sotteville-sur-
Mer, 1949. augusztus.
A kislány nemsokára kilencéves. Édesapjával nyaral egy nagynéninél és
nagybácsinál, akik kötélgyártással foglalkoznak. Édesanyja Yvetot-ban
maradt, a kávézóval egybekötött szatócsboltban, amely soha nem zár be.
Általában ő fonja két szoros copfba a kislány haját, aztán csatok és szalagok
segítségével koszorú alakban feltekeri őket a feje köré. Most szabadon
libegnek a copfjai, vagy azért, mert sem az apja, sem a nagynénje nem
tudják koszorúba fonni a haját, vagy mert a kislány ki akarta használni
anyja távollétét.
Nehéz megmondani, mire gondol vagy miről álmodozik, hogyan tekint
vissza a felszabadulás óta eltelt évekre, mit tud könnyen felidézni.
Talán csak ezek a képek nem fognak kihullni az emlékezet rostáján:
megérkeznek a romos városba, egy tüzelő szuka elmenekül a húsvéti
tanévkezdéskor az első nap az iskolában, ahol senkit sem ismer a nagy
kirándulás, amikor anyja oldaláról az egész család elutazott fapados
vonattal Fécamp-ba, a nagymamája fekete rizsszalma kalapja és a