Annie Ernaux - Évek

tengerparton levetkőző unokatestvérek meztelen feneke a facipő alakú
tűpárna, amelyet egy ingdarabból varrtak karácsonyra a Pas si bête című
film Bourvillal titkos játékok, függönykarikával átszúrni az ember
fülcimpáját.
Talán úgy maradtak meg az emlékezetében a mögötte lévő iskolaévek,
mint egy hatalmas tér, a három, már kijárt osztály, a padokkal és a tanári
asztallal, a táblával és az osztálytársakkal: a macskafej alakú sapkájával
bohóckodó Françoise C., akit irigyel, és aki a szünetben kölcsönkérte a
zsebkendőjét, alaposan belefújta az orrát, aztán gombócba gyűrve a kezébe
nyomta, és elszaladt, ő meg ott maradt szégyenkezve, piszkosnak érezte
magát, amiért ez a koszos zsebkendő a szünetben végig ott volt a
kabátzsebében
Évelyne J., akinek a pad alatt benyúlt a bugyijába, és megérintette nedves
kis csiklóját
F., akivel senki nem állt szóba, akit szanatóriumba küldtek, akinek az
orvosi vizsgálatkor kék alsónadrágján kakifoltok éktelenkedtek, és a többi
lány kuncogva nézte a korábbi, már oly messzi nyarak, a hőség a kiszáradt
ciszternákkal és kutakkal, az emberek kezükben füles kannával a negyed
tűzcsapja előtt álltak sorban, Robic megnyerte a Tour de France
kerékpárversenyt – egy másik, esős nyáron kagylót gyűjt anyjával és
nagynénjével a veules-les-roses-i tengerparton, aztán a szirtfalról velük
együtt lenéz egy lyukra, ahonnan egy halott katonát hantolnak ki, hogy
társaival együtt máshová temessék.
Vagy talán, mint általában, inkább szabadon engedte a képzeletét, a
Bibliothèque Verte könyvsorozatból vagy a La Semaine de Suzette
történeteiből merítve, és a jövőjéről álmodozott, fülében a rádióban hallott
szerelmes slágerekkel.
Biztos, hogy egyáltalán nem gondolt azokra a politikai eseményekre és
napi hírekre, amelyek a későbbi visszaemlékezések szerint gyermekkora
történelmi hátteréhez tartoztak, egy sor olyasmi, amiről tudni lehetett, vagy
ott volt a levegőben, Vincent Auriol, az indokínai háború, Marcel Cerdan
bokszvilágbajnok, a Bolond Pierrot és Marie Besnard, az arzénnel mérgező
sorozatgyilkos.
Csak az biztos, hogy fel akart nőni. És hogy nem emlékszik erre:
mikor mondták neki először a sok-sok egyforma, párnán ülő hálóinges
babát ábrázoló, ovális alakú, sötétbarna fénykép közül az egyikre, hogy „ez