Annie Ernaux - Évek

Júliusban a rádióból követtük a Tour de France-t, dossziéba ragasztgatva a
versenyzők – Geminiani, Darrigade, Coppi – újságokból kivágott képeit.
Ősszel ott voltak a körhinták és a vásári mutatványosbódék. Egy évre
kidodzsemeztük magunkat a szikrázva összekoccanó fémrudak zörejében,
miközben egy hang azt mennydörögte, nyomás, gyerekek!, hasítsanak azok
a járgányok! A lottózó színpadán egy rúzzsal bekent orrú fiú Bourvilt
utánozta, egy nő a hideg ellenére mély dekoltázsban feltartóztathatatlanul
darálta értelmetlen reklámszövegét, forró látványt ígérve, „éjfél és hajnali
kettő között a Folies-Bergère-t láthatják”, belépés csak tizenhat éven
felülieknek. Lestük azokat, akik bemerészkedtek a függöny mögé, majd
vigyorogva előbújtak onnan, megpróbáltuk leolvasni az arcukról, mit
láthattak. Bujaságot szimatoltunk a poshadt víz és a kozmás zsír szagában.
Később elég idősek lettünk ahhoz, hogy felemeljük a sátorponyvát.
Három bikinis nő táncolt egy deszkákból összeácsolt színpadon, zene
nélkül. A fény hol kihunyt, hol felgyulladt: a nők fedetlen mellel,
mozdulatlanul álltak a place de la Mairie aszfaltján ácsorgó gyér
közönséggel szemben. Kint egy hangszóróból Dario Moreno dala üvöltött,
Ey mambo, mambo italiano.
A vallás jelölte ki az élet hivatalos keretét és osztotta részekre az időt. Az
újságok étrendeket javasoltak nagyböjt idejére, amelynek szakaszait követni
lehetett a postáskalendáriumban, a hetvenedvasárnaptól húsvétig. Pénteken
nem ettünk húst. A vasárnapi mise továbbra is alkalmat adott arra, hogy
tiszta fehérneműt húzzunk, felavassunk egy új ruhát, kalapot, táskát és
kesztyűt vegyünk fel, lássunk másokat, és lássanak minket, figyeljük a
templomi kórusban éneklő gyerekeket. A misén való részvétel mindenki
szemében egyszerre jelentette az erkölcsös élet bizonyítékát és egy
eljövendő élet különleges ‒ latin ‒ nyelven szavakba öntött ígéretét. Az
ember azáltal, hogy minden héten elmormolta ugyanazokat az imákat a
plébániáján, a szentbeszédet hallgatva elviselte ugyanazt a rituális unalmat,
egyfajta megtisztulási szertartáson átesve felhatalmazást kapott arra, hogy
tyúkhúst és cukrászsüteményt egyen vagy moziba menjen. Érthetetlen volt,
hogy a tanítók és más, kifogástalan viselkedésű emberek nem hisznek
Istenben. Egyedül a vallás jelenthetett erkölcsi alapot, adhatott méltóságot,
másképp úgy élne az ember, mint a kutyák. Az egyház törvénye az összes
más törvény felett állt, és kizárólag ez szentesíthette az emberi élet nagy
pillanatait: „Akik nem egyházi házasságot kötnek, azok valójában nem is
házasok” ‒ szögezte le a katekizmus. Csak a katolikus vallás számított, a