Annie Ernaux - Évek

emberek” című vers, negyedikben a Cid stb., ahogy a tankönyvek sem:
történelemből a Malet-Isaac, földrajzból a Demangeon, angolból a
Carpentier-Fialip. Ezt az ismeretanyagot egy szűk kisebbségnek szánták,
amelynek tagjaiban évről évre erősítették a saját intelligenciájukba és
felsőbbrendűségükbe vetett hitet, a rosa rosamtól a Chasles-szabályon és a
trigonometrián keresztül a Corneille-idézetekig, miközben a többség
továbbra is vonatos számtanpéldákat és fejszámolási feladatokat oldott meg,
és az elemi iskolai záróvizsga szóbelijén a Marseillaise-t énekelte. Az elemi
iskolai vagy általános iskolai végbizonyítvány megszerzése olyan esemény
volt, amelyről az újságok is megemlékeztek, közzétéve a tanulmányaikat
sikeresen lezáró diákok névsorát. Akik nem mentek át a vizsgán, azok
korán megtapasztalták a méltatlanság súlyát, elégtelennek bizonyultak. A
hivatalos beszédek folyton az oktatás dicséretét zengték, elhallgatva, hogy
nem mindenki részesülhet belőle.
Ha összefutottunk az utcán egy volt alsó tagozatos osztálytársunkkal, akit
a szülei tanoncnak adtak, vagy a Pigier kereskedelmi iskolába írattak be,
eszünkbe se jutott, hogy leálljunk beszélgetni vele, ugyanúgy, ahogy a
jegyző lánya, akinek téli sportoktól sárgásra cserzett arcszíne jelezte
felsőbbrendű társadalmi helyzetét, keresztülnézett rajtunk, ha az iskolán
kívül találkoztunk vele.
A munka, az erőfeszítés és az akarat alapján ítélték meg az emberek
viselkedését. A díjkiosztás napján kapott könyvek az első pilóták, a
tábornokok és gyarmatosítók, Mermoz, Leclerc, de Lattre de Tassigny,
Lyautey hősiességét ünnepelték. A hétköznapi bátorságról sem feledkeztek
meg, csodálni kellett a családapát, „a modern világ kalandorát“ (Péguy), az
„unalmas munkákkal teli alázatos életet” (Verlaine), fogalmazási
feladatként Georges Duhamel és Saint-Exupéry szentenciáit kommentálni,
vagy Corneille hőseit jellemezni „a lelkierő példázataiként“, megmutatni,
„miként vezet el a család szeretete a hazaszeretethez”, és hogy „a munka
távol tart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a
nélkülözést” (Voltaire). A Vaillant és az Âmes vaillantes folyóiratot
olvastuk.
Hogy erősítsék a fiatalokban ezeket az eszményeket, és fizikailag is
megeddzék őket, távol tartsák őket a lustaságtól és a testi erőt gyengítő
foglalatosságoktól (mint az olvasás és a mozi), „derék fiatalembereket“ és
„rendes, becsületes lányokat” neveljenek belőlük, azt tanácsolták a
családoknak, hogy küldjék gyermekeiket a Farkaskölykök, Pionírok,