kereskedelem új jelszavaival – „akció“, „dinamizmus” – felrázta a városok
szokványos hétköznapjait. A hagyományos búcsúk és egyházi vásárok
mellett új tavaszi rítusként megjelent a kéthetes kereskedelmi vásár. A
belvárosi utcákon bömbölő hangosbemondók az Annie Cordy- és Eddie
Constantine-slágerek között folyton vásárlásra biztattak, Simca gépkocsi
vagy ebédlőbútor nyereményével kecsegtetve. A place de la Mairie-n álló
pódiumon egy helybeli kabarettista Roger Nicolas és Jean Richard vicceivel
mulattatta a közönséget, jelentkezőket toborzott a „Slágerkupa“ vagy a
„Dupla vagy semmi” játékhoz, mint a rádióban. A pódium egyik sarkában,
fején koronájával trónolt a Kereskedelem Királynője. A termékek ünnepi
fényben ragyogtak. Az emberek azt mondogatták, „legalább történik
valami“, meg „ki kell mozdulni, leépülünk, ha folyton otthon gubbasztunk”.
A középosztálybeli fiatalok megfoghatatlan vidámság légkörében éltek,
bulikat szerveztek, új nyelvet találtak ki maguknak, minden mondatukba
beletették, hogy „ez ciki“, „de baró”, „aszta!“, „baromira”, Marie-Chantal^11
affektált hanghordozását utánozták, csocsóztak, és a szüleik generációját
csak úgy emlegették, hogy „az ősök“. Yvette Horner, Tino Rossi és Bourvil
gúnyos nevetést váltott ki belőlük. Öntudatlanul valamennyien a saját
korunkhoz illő eszményképeket kerestünk. Gilbert Bécaud-ért lelkesedtünk,
a koncertteremben összetört székekkel. A rádióban az „Europe 1” nevű adót
hallgattuk, amely kizárólag zenét sugárzott, slágereket és reklámokat.
Egy fekete-fehér fényképen két lány áll szorosan egymás mellett egy
fasorban, hátuk mögött összekulcsolt kézzel. A háttérben bokrok és magas
téglafal, fölöttük az ég, nagy fehér felhőkkel. A fénykép hátlapján ez áll:
- július, a Saint-Michel leánynevelő intézet kertjében.
Balra a magasabb, szőke lány rövid, „szélfútta” frizurát visel, világos
ruha és bokazokni van rajta, arcára árnyék vetül. A jobb oldalon álló
szemüveges lánynak rövid, göndör, barna haja van, kerekded arcát, magas
homlokát fény járja át, sötét színű, rövid ujjú pulóver és pöttyös szoknya
van rajta. Mindketten lapos sarkú körömcipőt viselnek, a barna lány
meztelen lábbal bújt bele. A fényképhez bizonyára levették az
iskolaköpenyüket.
Bár nem ismerjük fel a barna lányban a tengerparton látott, copfos
kislányt, aki ezen a későbbi képen lehetne akár a szőke is, mégis ő az, és
nem a szőke, akinek fizikai valójába zárt tudatán és egyedi emlékezetén
keresztül bizton állíthatjuk, hogy ennek a lánynak tartós hullámtól
göndörök a fürtjei, mert elsőáldozó kora óta minden májusban