Annie Ernaux - Évek

hangosbemondókból bömbölő zeneszámok és hirdetmények. Olyan ez,
mintha ő nem venne részt a mulatságban, mintha az nem az ő jelenének a
része volna.
Nyilván benyomások, érzések és képek formájában csapódnak le benne
azok az információk is − ideológiai hátterükről nem maradt semmi nyom −,
amelyek a világról jutnak el hozzá. Így azt látja, hogy
Európát vasfal választja ketté, nyugaton napfény és színek, keleten
árnyék, hideg, hó és a szovjet tankok, amelyek egy nap a francia határon is
átkelnek majd, megszállják Párizst, ahogy Budapestet; Nagy Imre és Kádár
neve folyton ott zakatol a fejében, szótagolva ismételgeti őket
Algéria napégette, véráztatta földje, ahol az úttorlaszok körül alacsony,
lobogó burnuszos férfiak rebbennek ide-oda − a kép a harmadikos
történelemkönyvéből származik, amelyben az Abd-el-Kader táborának
bevétele című festmény illusztrálta Algéria 1830-as meghódítását
Az Auresz-hegységben elesett katonák A völgy alvójára emlékeztetik, a
homokban fekszenek, zuhog a fény, és oldalukon két kármin száju lyuk^15
A fenti képek azt sugallják, hogy egyetértett a lázadás elfojtásával, de
meggyőződését alaposan megingatta az a helyi újságban megjelent fotó,
amelyen jól öltözött francia fiatalok beszélgetnek az algíri Bab el-Oued
negyedben egy gimnázium előtt, mintha megkérdőjeleződött volna az ügy,
amelyért húszéves katonáknak kell meghalniuk.
Mindebből semmi sem jelenik meg akkoriban megkezdett naplójában,
amelyben regényes, fellengzős stílusban ír unalmáról és szerelmi
várakozásáról. Feljegyezte, hogy a Polyeucte-ről kell elemzést írnia, de
jobban kedveli Françoise Sagan regényeit, amelyek „noha mélységesen
erkölcstelenek, igazul csengenek”.
Az emberek mélységesen hittek abban, hogy a tárgyaknak köszönhetően
fognak jobban élni. Anyagi lehetőségeikhez mérten gáztűzhelyre cserélték a
széntüzelésű tűzhelyt, farostlemezből készült asztalra a viaszosvászonnal
takart faasztalt, Renault Dauphine-ra a 4 CV-t, elektromos változatukra a
kézi borotvát és a szenes vasalót, műanyagra a fémedényeket. A
legirigyeltebb és legdrágább tárgy az autó volt, mely a szabadságot, a tér és
bizonyos értelemben az egész világ feletti korlátlan uralmat jelképezte.
Győzelemmel ért fel, ha valaki megtanult vezetni és jogosítványt szerzett,
rokonai, barátai úgy gratuláltak neki, mint az általános iskolai
záróbizonyítványhoz.