Annie Ernaux - Évek

fiatalság érzése, mintha a szünidő végével az életünk is véget ért volna,
mint az Egy nyáron át táncolt című filmben. Ennek a felbolydult
lelkiállapotnak köszönhető, hogy egy-egy lassú tánc után egy tábori ágyon
vagy a tengerparton találtuk magunkat, szánkban egy pénisszel – amit
korábban legfeljebb fényképen láttunk – és spermával, mert az utolsó
pillanatban eszünkbe jutott a naptármódszer, és nem voltunk hajlandóak
széttárni a combunkat. Semmitmondó tejszínű fénnyel hajnalodott. A
ténylegesen elhangzott kifejezéseket, vedd be a szádba a farkam, szopj le,
melyeket szívünk szerint azonnal elfelejtettünk volna, egy szerelmes dal
szavaival kellett helyettesítenünk, tegnap volt az a reggel, tegnap, s máris
oly messze tűnt, megszépíteni, érzelmes stílusban megalkotni az „első
alkalom” fikcióját, melankóliába bújtatni a szüzességünk elvesztésének
félresikerült kísérletéről őrzött emléket. Ha ez nem ment, akkor csokis
fánkot és bonbont vettünk magunknak, krémbe és cukorba fojtottuk a
bánatunkat, vagy az anorexiától vártuk a megtisztulást. Egyvalami azonban
biztos volt: soha többé nem tudtuk felidézni, milyen volt a világ azelőtt,
hogy a testünkön éreztük volna egy meztelen férfi testét.
A lányokat szüntelenül fenyegette a szégyen. Árgus szemek figyelték
öltözetük vagy sminkjük túlzásait: túl rövid, túl hosszú, túl kivágott, túl
szűk, túl feltűnő stb., és egyébként is az egész társadalom felügyelte minden
rezdülésüket, milyen magas a cipősarkuk, kivel találkoznak, mikor mennek
el otthonról és hányra érnek haza, bugyijukban látszik-e havi vérzésük
nyoma. Külön leánykollégiumot létesítettek azoknak, akik kénytelenek
voltak elhagyni a családi fészket, hogy megvédjék őket a férfiaktól és a
bűntől. Egy fiatal lány esetében semmi, sem az esze, sem a tanulmányai,
sem a szépsége nem nyomott annyit a latban, mint a szüzességével
kapcsolatos jó híre, ez szabta meg az értékét a házassági piacon, az anyák
pedig féltve ügyeltek rá, mert ezt tanulták a saját anyjuktól: ha lefekszel
valakivel, mielőtt bekötik a fejed, senki sem kér majd belőled – ami
kimondatlanul azt is jelentette, legfeljebb valamilyen hasonlóan selejtes áru
a másik oldalról, egy beteg vagy nyomorék férfi, vagy ami még ennél is
rosszabb, egy elvált ember. Egy lányanya senkinek sem kellett, semmit nem
remélhetett, hacsak nem talál egy olyan áldozatkész férfit, aki befogadja,
bűnből született zabigyerekével együtt.
A házasság előtt a szerelmi kalandok mások szeme előtt zajlottak, mások
ítéletének kitéve.