Annie Ernaux - Évek

évvel idősebb nő csak ábrándkép, agyszülemény. Soha nem fogja megérni
azt a kort.
A fényképen látható szép, erős lányról senki sem gondolná, hogy az
őrülettől retteg, és úgy érzi, egyedül az írás – vagy talán egy férfi –
segítségével kerülheti el, legalábbis ideig-óráig. Regénybe kezdett,
amelyben felváltva villannak fel a múlt és a jelen képei, az éjszakai álmok
és a jövőről szőtt elképzelések, egy olyan „én” belsejében, amely mintha
önálló életre kelt alteregója lenne.
Meggyőződése, hogy nincs semmiféle „egyénisége”.
Nincs semmilyen összefüggés személyes élete és a történelem között,
pedig emlékezetében nyomot hagy egy hideg és szürke március – a
bányászsztrájk –, egy esős pünkösdi hétvége – XXIII. János halála –, egy
barátjától hallott mondat, „két nap múlva kitör a világháború” – a kubai
válság –, a tábornokok, Salan, Challe stb. puccsának éjszakája, amit ő az
UNEF diákszakszervezet bálján töltött. Nincs köze a történelmi
eseményekhez, sem a bulvársajtó híreihez – megveti őket –, csak magát
látja. Pár hónappal később a dallasi Kennedy-gyilkosság még annyira sem
érinti meg, mint egy évvel korábban Marilyn Monroe halála, mert nyolc
hete késik a menstruációja.
Az egyre sebesebb ütemben érkező tárgyak háttérbe szorították a múltat.
Az emberek nem gondolkoztak azon, szükség van-e rájuk, egyszerűen
szerették volna megszerezni őket, és boldogtalanok voltak, ha nem kerestek
eleget ahhoz, hogy ezt azonnal megtehessék. Hozzászoktak a kitöltendő
csekkekhez, a „fizetési kedvezményekhez“, a fogyasztási hitelhez.
Szerették az újdonságot, büszkeséggel töltötte el őket, hogy tudják, hogyan
kell használni a porszívót vagy az elektromos hajszárítót. A kíváncsiság
legyőzte a bizalmatlanságot. Felfedezték a nyers és a flambírozott húsokat,
a tatárbifszteket, a borsos steaket, a fűszereket és a ketchupot, a panírozott
halat és a krumplipehelyből készített pürét, a mirelitborsót és a pálmaszívet,
az after-shave-et, az Obao habfürdőt és a Canigou kutyaeledelt. A Coop és
Familistère üzletláncok szupermarketekké alakultak, ahol a vevőket
elkápráztatta, hogy fizetés előtt kézbe foghatják az árucikkeket. Szabadnak
érezték magukat, nem szorultak senkire. A Barbès Galeries áruház minden
este falusi büfével várta a vevőket, ingyen. Ha a középosztályhoz tartozó
fiatal párok ki akartak tűnni valamivel, vettek egy Hellem kávéfőzőt vagy
egy Dior márkájú „Eau sauvage” kölnivizet, URH-rádiót, hifitornyot,
velencei redőnyöket az ablakokra és jutavásznat a falakra, tíkfa bútort a