Annie Ernaux - Évek

földszintes, udvari vécés házukat elhagyó munkáscsaládok és az Algériából
áttelepülők lakótelepekre költöztek, ahol az épületeket egy F betű és egy
szám jelölte. De nem társaságra vágytak, hanem központi fűtésre, világos
falakra és fürdőszobára.
A legszigorúbb tilalommal sújtott fogamzásgátló tablettát, amiről azt
hittük, sosem fogunk hozzájutni, törvényileg engedélyezték. Nem mertük
kérni az orvostól, ő meg nem javasolta magától, főleg nem a hajadon
nőknek. Szemérmetlenség lett volna. Éreztük, hogy a fogamzásgátló
tablettával gyökeresen megváltozik az életünk, olyan szabadon
rendelkezhetünk a testünkkel, hogy már a gondolatba is beleborzongtunk.
Olyan szabadok leszünk, mint a férfiak.
A világ ifjúsága erőszakosan adott hírt magáról. A vietnámi háború
lázadásra, Mao „száz virága“ álmodozásra késztette őket. Tiszta öröm kelt
életre, ennek adott hangot a Beatles. Ha az ember meghallotta őket, máris
megszólalt benne a boldogság utáni vágy. Antoine-nal, Nino Ferrer-vel és
Dutronc-nal a különc alakja került előtérbe. A révbe ért felnőttek úgy tettek,
mintha semmit se látnának, a Tirlipot című vetélkedőműsort hallgatták az
RTL-en, Maurice Biraud-t az Europe adón, az „Egy perc józan ész” című
sorozatot Saint-Granier-val, megvitatták, melyik a legszebb
tévébemondónő, és találgatták, hogy Mireille Mathieu-ből vagy Georgette
Lemaire-ből lesz-e az új Piaf. Ekkoriban ért véget az algériai konfliktus,
elegük volt a háborúból, rémülten nézték a Nasszer katonáit eltaposó izraeli
tankokat, megdöbbentette őket, hogy újra felmerült egy megoldottnak hitt
kérdés, és hogy az áldozatokból győztesek lettek.
Mivel egy idő után egyik nyár olyan volt, mint a másik, és egyre
nehezebben lehetett elviselni, hogy az ember csak magával foglalkozik,
mivel az „önmegvalósítás“ parancsa kiüresedett, a magányt és a mindig
ugyanott folytatott kávéházi beszélgetéseket jelentette, mivel a fiatalságot
egyre inkább végtelen és sivár időszaknak éreztük, és láttuk, hogy a
társadalom szemében a házasember magasabb rendű, mint a házasulatlan,
eltökéltebben estünk szerelembe, mint korábban, és ha nem követtük
kérlelhetetlen következetességgel a naptármódszert, hamarosan feleség és
szülő lett belőlünk. Egy petesejt és egy ondó találkozása felgyorsította az
egyéni életutakat. Úgy fejeztük be az egyetemet, hogy közben iskolai
felügyelőként, alkalmi kérdezőbiztosként dolgoztunk, magánórákat adtunk.
Vonzó perspektíva volt az algériai vagy észak-afrikai „kooperációs munka”,