Meg se fordult a fejünkben, hogy mindennapi életünket a politikai
beszédek vagy világtörténelmi események fényében értelmezzük. De azt az
örömet azért megszereztük magunknak, hogy De Gaulle-lal szemben arra
az energikus fiatal jelöltre szavaztunk, akinek a neve – François Mitterrand
- ködös emlékeinkben Algéria francia gyarmati időszakához kötődött.
Személyes életünk szempontjából a történelemnek nem volt jelentése. Ha jó
napunk volt, boldogok, ha rossz, akkor boldogtalanok voltunk.
Minél inkább elmerültünk abban, amit valóságnak neveztek, vagyis a
munkában és a családi teendőkben, annál valószerűtlenebbnek éreztük az
életünket.
Napfényes délutánokon a közparkok padjain ücsörgő fiatalasszonyok
pelenkázásról és a gyerekek étrendjéről beszélgettek, a homokozóban folyó
játékot figyelve. Távoli emléknek tűntek a kamaszkori pletykák, a bizalmas
vallomások, amikor a barátnők újra meg újra elkísérték egymást a másik
kapujáig. Hihetetlennek tűnt, hogyan éltek korábban, alig három évvel
azelőtt, és sajnálták, hogy nem használták ki jobban azt az időszakot. A
Gond világába léptek, minden gondolatukat lefoglalta az ennivaló, a
mosnivaló, a gyerekbetegségek miatti aggodalom. Ők, akik azt hitték,
sosem fognak hasonlítani az anyjukra, átvették tőlük a stafétabotot, igaz,
könnyedebben, egyfajta fesztelenséggel, amelyre A második nem olvasása
és az „A Moulinex felszabadítja a nőt” reklámszlogen bátorította őket, s
anyáikkal ellentétben semmilyen értéket nem tulajdonítottak mindannak,
amit ettől függetlenül kötelességtudóan elvégeztek.
A fiatal párok jellegzetes szorongásával és lázas buzgalmával szervezett
ebédek során, amelyekre meghívtuk a szülőket, hogy lássák, milyen szépen
berendezkedtünk, és mennyivel jobb ízlésünk van, mint a testvéreinknek,
miután megmutattuk és közcsodálat tárgyává tettük a reluxákat, a puha
bársonybevonatú kanapét, a nagy erejű hangfalakat, elővettük a
nászajándékba kapott étkészletet – amelyből mindig hiányzott néhány pohár
–, amikor mindenki helyet talált magának az asztal körül, és megosztotta a
többiekkel a burgundiai húsfondü fogyasztásával kapcsolatos nézeteit – az
Elle magazinban találtuk a receptet –, elkezdődtek a munkáról, vakációról
és autókról, San Antonióról, Antoine hosszú hajáról, Alice Sapritch
csúnyaságáról, Dutronc sanzonjairól szóló kispolgári beszélgetések.
Lefolytattuk az elmaradhatatlan vitát arról, mikor jár jobban anyagilag a
házaspár, ha a feleség munkát vállal, vagy ha otthon marad. Csúfondárosan
idéztük De Gaulle mondatait, Franciák, megértettem Önöket! Éljen a