Annie Ernaux - Évek

fiúcska lép be, kék színű, kapucnis anorák van rajta, fehér szőrmebéléssel.
A nagyobbik izeg-mozog, a kicsi dermedten áll, olyan merev a tekintete,
mintha megállt volna a film. Aztán egy nő lép be, hosszú, testhez simuló,
gesztenyebarna kabátban, a kapucni eltakarja az arcát. Karjában két,
egymás tetejére helyezett kartondoboz, élelmiszerekkel megrakva. Vállával
löki be az ajtót. Eltűnik a látómezőből, aztán újra megjelenik a dobozok
nélkül, leveszi a kabátját, és felakasztja egy tonettfogasra, a kamera felé
fordul, elmosolyodik, majd lesüti a szemét, mert elvakítja a
magnéziumlámpa éles fénye. Meglehetősen sovány, alig van kifestve,
szoros, slicc nélküli, gesztenyebarna Karting nadrágot és barna-sárga csíkos
pulóvert visel. Félhosszú, világosbarna haja csattal van összefogva.
Arckifejezése valahogy aszketikus és szomorú – vagy kiábrándult –, a
megkésett mosoly nyilván tudatos erőfeszítés eredménye. Mozdulatai
kapkodásról és/vagy idegességről árulkodnak. A gyerekek visszajöttek, ott
állnak előtte. Egyik sem tudja a három közül, mihez kezdjen, ott állnak egy
csoportban, kezüket, lábukat mozgatva, és belenéznek a kamerába, mert
már megszokták az erős fényt. Világosan látszik, hogy egyikük sem beszél.
Mintha arra várnának, hogy lefényképezzék őket, de a felvétel sehogy se
akarna elkészülni. A nagyobbik kisfiú felemeli a karját, és száját
összeszorítva, szemét lehunyva groteszk mozdulattal szalutál. A kamera
átvált az esztétikai és kereskedelmi értéket képviselő díszletekre, a polgári
ízlésről tanúskodó komódra és az opálüveg búrás függőlámpára.
A férje vette filmre ezeket a képeket, amikor ő hazaért, miután elment a
gyerekekért az iskolába, és bevásárolt. A filmtekercsen lévő címkén ez
olvasható: Családi élet, ’72–73. Mindig a férje készíti a felvételeket.
A női magazinok kritériumai szerint külsődleges szempontból abba az
egyre népesebb táborba tartozik, amelynek harmincas éveikben járó aktív
nő tagjai összeegyeztetik a munkát és az anyaságot, törődnek a külsejükkel,
és követik a divatot. Ha felsoroljuk, hova megy el egy-egy napja során
(általános iskola, Carrefour szupermarket, hentes, ruhatisztító stb.), számba
vesszük a Mini Austinnal megtett utakat a gyerekorvos, a nagyobbik fiú
cselgáncsedzése, a kisebbik kézműves foglalkozása és a posta között,
kiszámítjuk, mire mennyi időt kell szánnia, órák, dolgozatjavítás,
reggelikészítés, a gyerekek öltöztetése, mosás, ebédfőzés, bevásárlás, a
kenyér kivételével – ez utóbbiról a férje gondoskodik munkából hazajövet
–, kiderül, hogy: