Annie Ernaux - Évek

A háború és a megszállás már ritkán került szóba, legfeljebb a
legidősebbek elevenítették fel egy-egy emléküket a desszert és pezsgő
mellett, mi pedig arcunkon ugyanazzal a mosollyal hallgattuk őket, mint
amikor Maurice Chevalier-ről vagy Joséphine Bakerről meséltek.
Meggyengült a múlthoz fűző kötelék. Csak a jelent örökítettük át.
A szülők körében aggályos beszédtémát jelentettek a gyerekek,
összehasonlították, ki milyen nevelési módszert követ, ki hol jelöli ki a
határokat (saját gyerekkorukból nem ismerhették ezt a fajta
engedékenységet), mit kell tiltani, és mit megengedni (a fogamzásgátló
tablettát, a bulizást, a cigarettázást, a motort). Megvitatták, milyen
előnyökkel jár, ha nem állami iskolába jár a gyerek, hasznos-e a
némettanulás és a külföldi nyelvtanfolyam. Jó általános iskolát akartak, jó
tagozatot, jó gimnáziumot, jó tanárokat – a kiválóság bűvöletében éltek,
ebbe a légkörbe akarták burkolni a csemetéiket, hogy a szenvedéstől
megkímélve vezessék őket az egyéni boldogulás útjára, amelyért egyedül
ők tartoztak felelősséggel.
A gyerekek ideje lépett a holtaké helyébe.
Ha a kamaszokat óvatosan arról faggatták, mivel töltik a szabadidejüket
és milyen zenéket szeretnek, engedelmes, rövid válaszaikban érezhető volt
a bizalmatlanság, a meggyőződés, hogy igazából csak azért érdeklődünk az
ízlésük iránt, mert meg akarunk tudni valamit arról, amiről csak homályos
fogalmuk volt, talán a rejtett énjükről, amelyről semmit nem kívántak
megosztani velünk. Mi pedig, akik szülőkként tanácstalanul álltunk a
szerepjátékok, a háborús játékok és a hősi fantasy előtt, megnyugodtunk,
hogy a Pink Floyd, a Sex Pistols meg a kemény rock mellett, amit otthon
egész álló nap hallgatnunk kellett, A Gyűrűk Urát és a Beatlest is emlegetik.
Néztük ezeket a jól fésült, kedves kamaszokat, kockás ingükre felvett V
nyakú pulóverükben, és arra gondoltunk, hogy egyelőre megóvtuk őket a
kábítószer, a skizofrénia és a munkaügyi központ veszélyétől.
A desszert után a legkisebbeket megkértük, hogy mutassák meg, milyen
cérnaképet készítettek, milyen ügyesen rakják ki a Rubik-kockát, és hogy
zongorázzák el Debussy A kis néger című darabját, amit a szülők
legnagyobb bosszúságára mindenki csak fél füllel hallgatott. Némi
tétovázás után lemondtunk arról, hogy társasjátékozással zárjuk a családi
összejövetelt: a fiatalok nem tudtak bridzsezni, az idősek tartottak a
Scrabble-től, a Monopoly túl hosszú lett volna.