Annie Ernaux - Évek

Mi pedig a nyolcvanas évek elején, negyvenedik születésnapunkhoz
közeledve, a továbbvitt örökség jóleső, de kissé unott érzésével néztünk
végig az asztal körül ülőkön, akiknek arca feketének látszott az
ellenfényben, és hirtelen átfutott rajtunk, milyen furcsa, hogy ebben az
ismétlődő rítusban most már a középső helyet foglaljuk el két generáció
között. A mozdulatlanság szédülete lett úrrá rajtunk, mintha a
társadalomban semmi sem változott volna. A felcsattanó hahotában hirtelen
úgy éreztük, hogy a hangok elváltak a testektől, és tudtuk, hogy a családi
ebédek során bármikor felütheti a fejét a téboly, és valaki üvöltve
feldöntheti az asztalt.
Saját vágyunknak és az állam vágyának megfelelően, amelyet a bankok
és a lakástakarék-pénztárak is magukénak éreztek, „tulajdonosok lettünk“.
Ezzel a megvalósult álommal, ezzel a társadalmi beteljesüléssel
összezsugorodott az idő, és a párok közelebb kerültek az öregkorhoz: itt
fognak élni együtt, amíg meg nem halnak. Állás, esküvő, gyerekek –
bejárták a reprodukciós útvonalat, amelyet immár kőbe véstek a húszéves
részletfizetésre kötelező szerződések. Lázas barkácsolásba, tatarozásba,
tapétázásba kezdtek. Időnként megszólalt bennük a vágy, hogy
visszaforgassák az idő kerekét. Irigyelték a fiatalokat, akik általános
helyeslés közepette „összeköltöztek”, amihez nekik annak idején nem volt
joguk. Gomba módra szaporodtak körülöttük a válások. Erotikus filmekkel
próbálkoztak, fehérneműt vettek. A mindig ugyanazzal a férfival szeretkező
nők egy idő után úgy érezték, hogy el sem veszítették a szüzességüket.
Mintha egyre rövidebb lett volna a két menstruáció közti szünet.
Összehasonlították, hogyan élnek egy hajadon vagy elvált nőhöz képest,
sóvárogva nézték a bakancsos turistalányt, aki a vasútállomás előtt békésen
üldögélt a földön a hátizsákja mellett, egy doboz tejet iszogatva. Hogy
kipróbálják, képesek volnának-e férj nélkül élni, délutánonként egyedül
mentek moziba, belül remegve, mert azt hitték, mindenki látja rajtuk, hogy
nem ott lenne a helyük.
Visszatértek a csábítás nagy piacára, és újra ki voltak téve a világi
kalandok kísértésének, amelytől a házasság és az anyaság eltávolította őket.
Férj és gyerekek nélkül akartak vakációzni, de bénító szorongás tört ki
rajtuk, ha elképzelték, hogy egyedül lennének az úton és a szállodában. Nap
mint nap vágy és félelem között őrlődtek a gondolatra, hogy mindent
otthagynak, és visszanyerik a függetlenségüket. Hogy megértsék, mire is
vágynak valójában, és bátorságot öntsenek magukba, megnézték a moziban