Annie Ernaux - Évek

Hátul, a háromszög csúcsánál a fiút látni szemből, sortot és kibetűzhetetlen
feliratú pólót visel, kezében fekete tárgy, bizonyára a felvevőgép tokja.
Balra a nő, premier plánban és félprofilból, testhez simuló, csípőnél bővülő
fazonú zöld ruhában, amely átmenetet képez a decens és a hippi stílus
között. Nagy alakú, vaskos könyvet tart a kezében, valószínűleg a Guide
bleu című útikalauzt. Füle mögé simított, szorosan hátrafogott haja
szabadon hagyja kerek arcát, vonásai elmosódnak az erős fényben. Csípője
testesnek hat a könnyű ruha alatt. A nőt és a gyereket valószínűleg séta
közben érte az exponálásra készülő fényképész figyelmeztetése: az utolsó
pillanatban visszafordultak, és belemosolyogtak az objektívbe. A fénykép
hátlapján felirat: Spanyolország, 1980. július.
A nő feleség és anya ebben a kis családi együttesben, amelynek negyedik
tagja, az idősebbik fiúgyerek készítette a fotót. Hátrasimított haja,
előregörnyedő válla és a rosszul szabott ruha az arcára kiülő széles mosoly
ellenére jelzik, hogy fáradt, és már nem akar tetszeni.
Itt, a ragyogó napfényben, ezen a közelebbről beazonosíthatatlan helyen,
amely turistaútvonaluk egyik állomása volt, egészen biztos, hogy minden
gondolata a családi burokra összpontosul, amelyet egy pillanatra sem
hagynak el, miközben 305-ös Peugeot-jukkal egymás után keresik fel a
turistaszállásokat, tapasbárokat és az útikalauzban három csillaggal jelzett
látnivalókat, és attól tartanak, hogy az ETA aktivistái kiszúrják az
autógumijukat. Ebben a szabad ég alatt sétáltatott burokban átmenetileg
megszabadul a százféle gondtól, amely nyomokban a naptárában is
fellelhető – ágyneműcsere, sülthús-rendelés, tanári értekezlet stb. –, és
felerősödik benne az öntudat: amióta a zuhogó esőben elhagyták a párizsi
régiót, képtelen megszabadulni házastársi sérelmeitől, a tehetetlenséggel,
haraggal, elhagyatottságérzettel elegy fájdalomtól. Az egész világgal a
fájdalom szűrőjén keresztül tart kapcsolatot. Csak távolról figyeli a tájat,
ahol az utakról eltűntek a szamarak, a városok bejáratánál ipari zónák
épültek ki, a síkságon Mammut üzletközpont magasodik, de annyit azért
megállapít, hogy Spanyolország megváltozott Franco halála óta. A
kávéházak teraszán csak a harmincöt és ötven év közti nőket veszi észre, a
boldogság vagy a boldogtalanság jeleit fürkészi az arcukon, „hogy
csinálják?”. De néha, amikor egy bár mélyén üldögélve nézi, ahogy a
gyerekei valamivel távolabb elektronikus játékokat játszanak az apjukkal,
összeszorítja szívét a gondolat, hogy a válás okozta szenvedéssel feldúlja
ezt az oly békés világot.