Ettől függetlenül a hír arra késztetett, hogy újra átgondoljam a Putyin által hat hónappal
ezelőtt megfogalmazott, az energia fegyverré tételére vonatkozó előrejelzéseimet, amikor
az orosz agresszióra adott nyugati válasz még nagyrészt a szablyacsattogtatás szakaszában
volt.
Akkor rámutattam, hogy egész Európa szerkezetileg függ az orosz gáztól, és hogy
Putyin úgy időzítette ukrajnai kiruccanását, hogy az egybeessen a már amúgy is
szűkös energiapiaccal. A háttérhatalmi elitek talán nem is törődnek azzal, hogy milyen
politikai következményei lehetnek annak, ha az olyan elvont elvek, mint a "szabályokon
alapuló nemzetközi rend" érdekében megnégyszerezik az egyszerű családok
energiaszámláit. De ez a politika nem biztos, hogy a társadalmi-gazdasági táplálékláncban
lejjebb a főáramú politika támogatását is elnyeri.
Tágabb értelemben úgy vélekedtem, hogy a liberális internacionalisták vágyálmai ellenére a
történelem vége valóban véget ért és a geopolitikának ehhez kell igazodnia. Visszatekintve,
egyszerre volt igazam és tévedtem.
Igazam volt a szankciók kiszámítható következményeit illetően.
A "lezárási válság költségei" már így is elég tetemesek a magukat épphogy-csak-
menedzselni tudók számára; az ukrajnai válság költségeinek ráhalmozása viszont milliókat
taszít komor nehézségekbe.
https://www.nea.org.uk/news/8- 2 - million-uk-households-could-be-in-fuel-poverty-from-
october/
https://twitter.com/danwootton/status/1562898976570949632Két dologban azonban tévedtem:
- először is, a politikai vezetők hajlandóságában, hogy elvont elvekért saját választóikat
tegyék tönkre (hajlandóbbak erre, mint gondoltam); - másodszor, a választók képességében, hogy összekapcsolják a pontokat és képesek
legyenek összerakni a mozaikokat (meglepően sokáig tart nekik, amíg erre rájönnek).