HATVANHARMADIK JELENET
Önteltség
Olyan társadalmi változás előtt állunk, amelyre még nem volt példa a
történelemben.
De könnyebb kimondani, mint megtenni, hogy magunk mögött hagyjuk
ezt az örökösen növekedő társadalmat, amely oly sokat adott nekünk, és a
Föld lakóinak jelentős részét kiemelte a szegénységből és a nyomorból.
Mert még mindig meg vagyunk részegülve a sikertörténettől, amely az
éhezésből és nyomorból a holdraszállásig, a huszonnégy órás
műsorszolgáltatásig és a nyugdíjasok napos országokba való átköltözéséig
repített minket.
Három generáció alatt kiszolgáltatottakból halhatatlanokká váltunk, és
gyakran ugyanolyan arrogánsan és rövid távon gondolkodva lépünk fel,
mintha egy lakatlan szigetre vetődtünk volna egy évi élelmiszer-tartalékkal,
amelyet már az első héten felfaltunk.
- Bízzunk a technikában... valaki majd csak feltalál egy jó megoldást –
kiabálják kórusban, ugyanakkor bedobják a hulladékot a friss vizet adó
forrásba, és elégetik a mentőcsónakot, hogy ne fázzanak éjszaka. – Csak
egyszer élünk! Élvezzétek az életet!!
Az emberek közti különbségek csökkenése és a csírázó, humanista
emberszemlélet emelt ki minket a szegénységből. Résnyire nyitottuk az
esélyegyenlőséghez vezető ajtót, de az most szép lassan újra becsukódik.
Az emberek közötti szakadék növekszik, a nyersanyagforrások csökkennek,
és mi hajótöröttek vagyunk egy kopár szigeten a kozmoszban.