HETVENKILENCEDIK JELENET
Seinfeld szomszédja vagyok
Néhány lepukkant irodahelyiségben, épp azon manhattani étterem felett,
amely később a Seinfeld televíziós sorozatnak köszönhetően örök életűvé
vált, a hatvanas években kialakították a NASA egyik mellékintézményét.
Ez az új részleg valami új dologgal foglalkozott, aminek az „üvegházhatás”
nevet adták.
Tavalyelőtt volt épp harminc éve, hogy ennek a részlegnek a vezetője,
James Hansen, megjelent az amerikai kongresszus előtt, és bizonyítékokat
tett le az asztalra, hogy a globális felmelegedés valóban létezik.
- 99% a bizonyossága annak, hogy az észlelt felmelegedés nem egy
természetes folyamat, hanem a szén-dioxid és más mesterséges gázok
légkörben történő felhalmozódásának az eredménye – tanúsította Hansen
- június 23-án.
De az éghajlatváltozási és környezetvédelmi mozgalmak tagjain kívül ki
hallott erről egyáltalán? És közülünk hányan ismerik annak a kutatásnak az
eredményeit?
Ha az éghajlatváltozás kérdését komolyan vennénk, akkor Hansen ma
már világhírű lenne, és szinte minden Nobel-díj valamilyen módon
kapcsolódna a fenntarthatósági válsághoz.
De nem így van.
James Hansen előrejelzései kellemetlen pontossággal bekövetkeztek.
Ennek ellenére még ma is valamennyi amerikai elnök által kitaszított és
figyelemre sem méltatott személy, aki a szerinte reménytelenül elégtelen
Párizsi Egyezmény egyik legjelentősebb kritikusa is egyben. És az elnökök
nemcsak figyelmen kívül hagyják, hanem még ellene is dolgoznak.