Senki nem említi, hogy Svédország ökológiai lábnyoma a világ tíz
legnagyobb lábnyommal rendelkező országa közé tartozik. Senki egy szót
sem ejt arról, hogy ha a Sandviken és Gävle közti mintegy harminc
kilométeres távolságot busszal tesszük meg, az több üvegházhatású
gázkibocsátást eredményez, mint egy oda-vissza út Svédország és Új-
Zéland között business osztályon. Mivel a nemzetközi repülőutak nem
számítanak bele a statisztikába. Mint ahogy a tengeri szállítás és a más
országokból importált áruk sem.
Amikor a gyártást áthelyeztük az alacsony bérű országokba, nemcsak
attól mentesültünk, hogy rendes béreket fizessünk – de egyben
megszabadultunk a gigászi mértékű szén-dioxid-kibocsátástól is. Most tehát
nyugodtan hibáztathatunk másokat, hogy cselekedjenek ők, hiszen mi már
javítottunk a helyzetünkön, mivel a gyárainkat átsuvasztottuk Kínába,
Vietnámba és Indiába.
- Szükségük van az iparunkra és a kereskedelmünkre, hogy növelhessék
az életszínvonalukat – természetesen így is lehet hirdetni a dolgot. De már
másfél fokos hőmérséklet-emelkedésnél is feltehetően valami teljesen
másra lesz szükségük. Például lakható élettérre. - Svédország kis ország – mondják azok a politikusok, akik a választók
többségét képviselik. – Jobb, ha megpróbáljuk befolyásolni a többieket.
És egyetlen újságíró sem reagál erre a kijelentésre. Senki nem mondja,
hogy ugyanezzel a retorikával nyugodtan azt is mondhatnánk, hogy mától
fogva nem fizetünk adót, mert az én csekély hozzájárulásom az egészet
tekintve nevetségesen kicsi, és akkor már jobb, ha egyszerűen hagyom az
egészet, és inkább valami olyasmire összpontosítok, ami valóban hasznos
nekem és a családomnak. Minden más csak a jóakarat kifejezésére szolgál.
Egyetlen újságíró sem szól arról, hogy amikor egy olyan kicsi ország,
mint Costa Rica, úgy dönt, hogy betiltja az egyszer használatos műanyag
termékek árusítását, az olyan cikkeket állít elő, amelyeket százezrek
osztanak meg egymással, mert a világ ennyire éhezik a pozitív példákra.
Éhezik a reményre. A reményre – ami a tiltással és korlátozással
mindannyiunk érdekét szolgálja. Senki nem szól arról, hogy a kicsi Costa