Vagy arról van szó, hogy a változások oly gyorsak, hogy már az
információt sem vagyunk képesek befogadni? Örökké csak ez a légkör
szén-dioxid-tartalmára vonatkozó aprócska részlet, ez az, amely
mindannyiunk számára mindent feje tetejére állít.
Kultúránkban szinte soha sehol nem említik, hogy az éghajlatváltozás
tulajdonképp egy rendszerhibát jelez. Az éghajlatváltozás egy probléma, és
a problémát új találmányokkal szokták megoldani. Új kütyükkel. És ha a
kutatás mást mond, akkor új vizsgálatokat és új kutatást rendelnek el, amely
talán jobban egybevág azzal, amit hallani szeretnénk, és ez így megy
tovább. Körbe-körbe.
Ez egy életveszélyes folyamat. És van itt valami, ami mindennél jobban
zavaró számomra, éspedig az a folyton ismételgetett állítás, hogy „a
legtöbben már ismerik és elismerik a probléma létezését”. Úgy tűnik
mindenki azt hiszi, hogy valóban így is van.
- Ha majd öregkorunkban unokáink szemébe nézünk, elmondhatjuk
nekik, hogy megbirkóztunk a minket fenyegető veszéllyel. Vagy azt
mondhatjuk nekik, hogy semmit sem tettünk, pedig tudtunk róla – mondja
Svédország miniszterelnök-helyettese a 2018-as Almedalsveckán (közéleti
vitahéten) tartott záróbeszédében.
Úgy tűnik, senki sem vonja kétségbe, hogy ez így is van, holott ez
alapjában véve egy olyan emberképen alapul, amely mindannyiunk számára
teljesen idegen.
Mert ha ismerjük a tetteink következményeit, és mégis folytatjuk... mit
árul ez el rólunk?
És mit árul el mindazokról, akik valóban úgy gondolják, hogy ezt
tesszük?