NYOLCVANÖTÖDIK JELENET
„Soha nincs késő ahhoz, hogy megtegyünk annyit,
amennyit tudunk.”
Pär Holmgren
Ha a Föld eddigi történetét egy évnek vesszük, akkor az ipari forradalomra
éjfél előtt másfél másodperccel került sor. Szilveszter éjszakáján.
Ez alatt a történelmi szempontból nézve elhanyagolható idő alatt annyi
kárt és pusztulást okoztunk a tevékenységünkkel, hogy az csakis a Föld
korábbi öt tömeges kihalásával vethető össze. De mégis van egy lényeges
különbség: az idő.
Azokat a folyamatokat, amelyek emberi beavatkozás nélkül százezer
vagy millió évig tartanak, mi néhány hét alatt tönkretehetjük, már csak
azzal is, hogy úgy élünk, ahogy megszoktuk.
Mi ugyanis a hatodik tömeges kihalás korában élünk, amire már sokan
hivatkoztak. És ez nem a 18. század végén kezdődött – több ezer éve tart.
Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség
harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett.
Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség
sohasem.
A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.
Az ember földrajzi elterjedése és a kihalt állatfajok – elsősorban a valóban
nagyméretű állatok, a megafauna – száma közötti összefüggés tökéletesen
megmutatja ezt.
És ezen változtathatunk. Ha akarunk.