magának egy nagy zab-lattét, és leül az ablak mellé, megpróbál dolgozni.
De nehéz.
Néhány perc múlva már érkezik is az első megosztás a Twitteren. Staffan
Lindberg osztja meg Greta bejegyzését.
Majd kettő újabb következik.
És még újabbak.
Pär Holmgren. Stefan Sundström.
Aztán felgyorsulnak a dolgok. Gretának húsznál kevesebb követője van
az Instagramon, és a Twitteren sincs sokkal több.
De most egy csapásra minden megváltozik.
Innen már nincs visszaút.
Felbukkan egy dokumentumfilmes csapat.
Peter Modestij az, aki az előző héten egy véletlen folytán szerzett
tudomást arról, mire készül Greta, amikor felhívott egy készülő filmjének
forgatókönyvével kapcsolatban. Még a télen az egész családunk elolvasta a
forgatókönyvét, és Peter számára nagyon fontos volt a véleményünk, mert
különböző újságcikkekből megtudta, hogy Greta rendkívül hasonlít készülő
filmjének a főszereplőjéhez.
Sikerült rávennie egy filmvállalatot, hogy próba szerencse alapon
álljanak ott két napig, és készítsenek felvételeket Greta iskolasztrájkjáról.
Peter barátja, Nathan Grossman is itt van, aki a Svéd Televízió (SVT)
disznótenyésztésről szóló leleplező dokumentumfilmjét is készítette, Henrik
Schyfferttel közösen. Köszön Gretának, és megkérdezi, hogy megengedi-e,
hogy filmfelvételt készítsenek.
Elindul a kamera. Ettől kezdve minden, ami elhangzik, minden, ami
történik, rögzítve lesz.
De Gretát szinte nem is érdekli a jelenlétük. Csak arra gondol, hogy itt
akar ülni, és látni akarja, hogy mi fog történni.
Úgyhogy csak ül és ül.
Egyedül, a falnak támaszkodva.
Senki nem áll meg.