Mintegy beszkenneli az orrával.
Aztán megkóstol egy aprócska falatot. Majd még egyet. Természetesen
az égvilágon senki nem reagál a látottakra. És miért is tenné? Mi lenne
különös abban, hogy egy gyerek számtalan ember gyűrűjében a földön ül,
és vegán pad thait eszik?
Greta folytatja az evést. Nemcsak néhány falatot, hanem szinte az egész
adagot megeszi, és ez az utcakövön, a sztrájktábla előtt lejátszódó jelenet
mindent megváltoztat. Kidobhatjuk a kukába a kézikönyvet, átrajzolhatjuk
a térképet.
Nem sokkal később odajön egy férfi, keze tele egy nagy hamburgerlánc
papírtáskáival. Hamburgert, sült krumplit, fagylaltot és üdítőt osztogat
mindenkinek, aki kér.
- Vegán és vegetáriánus hamburgerek – magyarázza büszkén, majd letesz
a lányok elé hat-hét cégjelzéses papírzacskót. - Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet lenne – mondja Greta, és magyarázni
kezd a gyerekeknek. De túl halkan beszél, és a többi gyerek éhes, nem jut el
hozzájuk Greta mondandója.
Mindent megesznek.
Amikor Svante újra arra jár, hogy ellenőrizze, hogy minden rendben van,
addigra már minden elfogyott. A férfi még mindig ott áll, és jókedvűen
beszélget az egybegyűlt emberekkel. Svante bemutatkozik, kissé félrevonja
a férfit, és magyarázni kezd. - Greta határozottan kérte, hogy nem szeretne semmiféle szponzorálást.
Ezért kérem, vigye el innen ezeket a papírzacskókat, és ne kínálja meg a
gyerekeket semmivel, amíg sztrájkolnak. - De akkor mit fognak enni? – kérdez vissza.
- Bizonyára megoldódik – válaszolja Svante. – De mivel egy halom
kamera van itt, Greta nem szeretné, hogy valaki idejön és iderakja a
termékeit, mert ez valahogy nem illik ide. Greta és én ezt már korábban
átbeszéltük.
És Svante tovább magyaráz. Elmondja, Greta milyen irányelveket tűzött
ki magának. Nincs szponzorálás, nincs reklám és nincsenek politikai
pártlogók. A férfi nem veszi jó néven a dolgot, és mesélni kezdi, mennyire