HARMINCHATODIK JELENET
A bőség és luxus csapdája
A Svéd Országos Természetvédelmi Hivatal szerint személyenként évente
tizenegy tonna szén-dioxidot bocsátunk ki, ha beleszámítjuk mindazt, amit
itthon Svédországban vagy külföldön elfogyasztunk. A WWF Living Planet
Report szerint az ökológiai lábnyomunk a tíz legnagyobb közé tartozik, és
ha mindenki úgy élne a földön, ahogy mi, akkor 4,2 földgolyóra lenne
szükségünk.
Azt hisszük, hogy még mindig van választási lehetőségünk, hogy az egyik
kibocsátást szembeállíthatjuk a másikkal. Mondjuk, ha valaki vegán, akkor
nyugodtan utazhat továbbra is repülővel. Vagy ha elektromos autót használ,
akkor nyugodtan vásárolhat továbbra is bármit, vagy ehet vörös húst. Vagy
ha klímakompenzációt alkalmazunk olyasmiért, amit majd fogunk csinálni,
amikor a fenntarthatóság szemszögéből nézve már most is ép ésszel fel nem
fogható mértékű pazarlást végzünk.
Az igazság az, hogy az ökológiai hitelünk már akkor elfogyott, amikor a
légkör szén-dioxid-tartalma átlépte a 350 milliomodnyi határt. Egész
pontosan 1987-ben.