NEGYVENEGYEDIK JELENET
Zöld növekedés
Valahányszor egy politikus vagy egy fenntarthatóságért felelős vezető
nyilatkozik a környezetvédelemről vagy a klímaváltozásról, mindig
ugyanazt mondja – mármint azt, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-
kibocsátást.
És valóban, csökkenteni kell. Ha be akarják tartani a Párizsi Egyezmény
2 Celsius-fokos célkitűzését, évente legalább tíz-tizenöt százalékkal.
A baj csak az, hogy az a bizonyos kibocsátás, ritka kivételektől
eltekintve, nemigen csökken. És mivel ez a ritka kivétel véletlenül pont egy
globális pénzügyi válság eredményeként következett be, talán nem olyan
meglepő, ha ez a csökkentés, úgy tűnik, nem annyira fontos mindazok
számára, akik a geológiai időtávlatnál rövidebb időtávban gondolkodnak.
Ami gyakorlatilag a földön élő valamennyi embert jelenti.
Így aztán továbbra is folyik a szén-dioxid-kibocsátás, bár már réges-rég
olyan értékeket értünk el, amelyek messze magasabbak annál, amely
szükséges lenne egy stabil klíma megőrzéséhez. Amikor legutóbb ilyen
magas volt a légkör szén-dioxid-tartalma, akkor a jelenleginél mintegy húsz
méterrel magasabb volt a vízszint.
És természetesen nem véletlen, hogy a szén-dioxid-kibocsátás növekszik.
Ez egy tudatos választás, és mindaddig így fog folytatódni, amíg el nem
határozzuk, hogy a továbbiakban nem az az egyetlen és mindent felülíró
célunk, hogy növekedjék a gazdasági termelés szintje, hanem az, hogy
radikálisan csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást. Hogy a lehető
leggyorsabban zárjuk el az olajcsapokat, és alkalmazkodjunk az új
valósághoz, amelyet a világ tudósai egyértelműen feltártak előttünk.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy egy zöld,
fenntartható növekedés ne lenne kívánatos, lehetséges vagy örvendetes.