Oded Galor - Az emberiség utazása

De hogyan alakultak ki egyáltalán ezek a különböző bizalmi szintek, illetve
miért különböző erősségűek a családi kötelékek az egyes régiókban? Csaknem
harminc évvel Banfield tanulmánya után Robert Putnam amerikai politológus egy
nem kevésbé nagy hatású könyvet írt, amely ezen furcsa eltérésekre ad
magyarázatot. Ezer évvel ezelőtt az Itália déli részén uralkodó normann királyok
feudális gazdasági rendet kényszerítettek az országra, míg az északi városok
viszonylagos szabadságban éltek, és miután lerázták magukról a Német-római
Birodalom igáját, demokratikusabb intézményrendszereket fejlesztettek ki. 19 Ezért
Észak-Itália polgárai történelmük során sokkal aktívabb szerepet vállaltak a
politikai ügyekben, részt vettek a közösségi tevékenységekben, és honfitársaik
irányában nagyobb bizalommal viseltettek, míg a déliek ahhoz szoktak hozzá,
hogy a hierarchikus politikai rendszerben az ő szavuknak nemigen van hatása.
Putnam szerint emiatt Észak-Itália kulturálisan a demokratikus berendezkedés
irányába fejlődött, a déli tartományok nagy részében viszont a maffia továbbra is
életben tartotta a régi feudális rendszer intézményi maradványait.
Putnam szerint a demokráciát tipikusan a társadalmi tőke táplálja – vagyis
olyan kulturális sajátosságok, amelyek erősítik a politikába vetett bizalmat és a
civil szerepvállalást. És azokban az itáliai városokban, amelyek a középkorban
viszonylag korábban vívták ki függetlenségüket, a mai lakosok valóban sokkal
elkötelezettebbek a demokrácia és a civil szerepvállalás iránt, jobban bíznak
egymásban, és gazdaságilag is nagyobb jólétben élnek. 20 A társadalmi tőke
ugyanakkor fokozta a nyitottságot a jelenkori pénzügyi eszközrendszer és ezáltal
a gazdasági fellendülés felé. Olaszország északi részén, ahol nagyobb a
társadalmi tőke, ami például a választásokon mért magasabb részvételi arányban,
illetve a véradások gyakoriságában tükröződik, a lakosság nagyobb hányada tartja
bankban a pénzét, és vesz fel hitelt, illetve nagyobb arányban vásárol
részvényeket és államkötvényeket. Érdekes módon a társadalmi tőkének hosszú
távú, tartós hatása van: azok az olaszok, akik az ország más részeire költöznek,
továbbra is az eredeti lakhelyük kulturális örökségének sajátosságait mutatják.
Az Olaszországon belüli különbség jól szemlélteti a kultúra társadalmi tőkéhez
köthető jellegzetességeinek erőteljes hatását. Láthatjuk, hogy a kulturális
örökségek évszázadokon át tartják magukat, s ezáltal intézményesítő hatást
fejtenek ki a társadalmi és politikai viszonyok alakulására a régmúlt időktől
kezdve egészen napjainkig. A kultúra hosszú távú történelmi hatásának nyomait
más régiókban is megtaláljuk. Az intézményrendszerének hatékonyságáról
elhíresült Habsburg Birodalom a 15. század közepétől egészen a 20. század
elejéig uralta Közép- és Kelet-Európa hatalmas területeit. Kelet-Európának azon
részei, amelyek egykoron Habsburg-uralom alatt álltak, a mai napig jobban
bíznak a kormányzó intézményekben, és itt alacsonyabb a korrupció is, mint