Oded Galor - Az emberiség utazása

technikák alakultak ki, kifinomultabb lett a kommunikáció, és az áruk szállítása is
rengeteget fejlődött. A fokozatosan bevezetett földművelési módszerek során
általánossá vált a kapák, az ásók, majd az állatokkal vontatott ekék használata, az
öntözőrendszerek kialakítása, végül pedig megjelent a teraszos földművelés. A
társadalmak elsajátították a tűz rendszeres használatát, amit az agyag és a fémek
megmunkálása során is sikerrel alkalmaztak, ezeket az anyagokat pedig cementtel
keverve házak, szerszám- és gabonatárolók építésére használták. Rájöttek, miként
hasznosíthatják a víz erejét gabona őrlésére, majd nyerget tettek a háziasított
lovak, szamarak és tevék hátára, és ezek segítségével szállították a termékeket, a
szél erejét pedig az óceánokon és a tengereken fogták be a hajók vitorláiba. Öt és
fél ezer évvel azután, hogy Jerikó lakói felépítették a félelmetes, 8,5 méter magas
őrtornyukat, az egyiptomiak megépítették a gízai nagy piramist, amelynek
magassága elérte a 146,5 métert.
Az írás mint kommunikációs eszköz elsőként a suméroknál jelent meg,
Mezopotámia déli részén, mintegy 5500 évvel ezelőtt. De 5200 évvel ezelőtt
tőlük függetlenül Egyiptomban is, majd 3300 évvel ezelőtt Kínában, Mezo-
Amerikában pedig 2500 évvel ezelőttre datálhatók az első írásos emlékek.
Kezdetben az írást könyvelésre, illetve adatok rögzítésére használták, később
pedig sírhelyek feliratozására. Ugyanakkor lehetővé tette a társadalmak számára,
hogy a hasznos tudást rögzítsék, és továbbadják a későbbi generációknak, illetve
megőrizzék a közösséget egyesítő mítoszokat.
Ahogy a korábban végbement technológiai változások esetében, a neolitikus
forradalom lényege sem merült ki abban, hogy megváltoztatta az emberek
életmódját, illetve hogy új szerszámokkal ajándékozta meg őket, hanem
mindezek okán serkentő hatással volt az ember biológiai
alkalmazkodóképességére is, amire az új környezetében igen nagy szükség is
volt. A gének és a kultúra együttes fejlődését talán az a fajta alkalmazkodás
példázza a legjobban, amelyet az állatok háziasítása tett szükségessé: ez pedig az
úgynevezett laktázperzisztencia. A laktáz egy olyan enzim, amely a laktóz, vagyis
a tejtermékekben található cukor megemésztéséhez szükséges. Más emlősökhöz
hasonlóan az őskori emberek szervezete kizárólag csecsemőkorban termelt
laktázt. De Nyugat-Ázsiában, Európában és Kelet-Afrikában már 6–10 000 évvel
ezelőtt megjelentek olyan mutációk, amelyek lehetővé tették a laktáztermelés
fennmaradását, következésképpen már nem csak a kisgyermekek fogyaszthattak
tejet. 26 Az ezekben a régiókban élő, szarvasmarha- és juhtenyésztéssel foglalkozó
társadalmakban azok a felnőttek, akiknek a szervezete még mindig termelt
laktázt, az állatokat tulajdonképpen hordozható és megújuló élelmiszerraktárként
használhatták. Ezen evolúciós előny pedig idővel egyre nagyobb arányban jelent
meg a populációban. Ennek eredményeképpen ma a Brit-szigetek és Skandinávia
felnőtt lakosságának 90 százaléka laktóztoleráns, ellentétben a kelet-ázsiai