Jól látható az i. sz. 1500. évben az egyes országok (a neolitikus forradalom óta eltelt időből
következtetett) technológiai fejlettségi szintjének, valamint népsűrűségének (alsó diagram) szoros kapcsolata,
illetve a technológiai fejlettségi szint elhanyagolható hatása az egy főre eső jövedelem vonatkozásában (felső
diagram). (Minden kör egy-egy modern kori országhatárokkal körbevett régiót képvisel.) 3
Mezőgazdaság: a szükségszerű lépés
A malthusi mechanizmus rávilágít a történelem során bekövetkezett olyan
meghatározó események gyökereire, amelyek ezen elmélet nélkül aligha lennének
megmagyarázhatók. Az egyik nyilvánvaló rejtély ugyebár az, hogy a korai
mezőgazdasági társadalmakból fennmaradt emberi maradványok egyáltalán nem
tanúskodnak javuló egészségi állapotról vagy anyagi helyzetről, sőt az
évezredekkel korábban élt, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató elődeikhez
képest inkább hanyatló életszínvonalra következtethetünk belőlük. A vadászok
nyilván tovább éltek, étrendjük is változatosabb volt, nem dolgoztak olyan
keményen, ráadásul kevesebb fertőző betegséggel kellett számolniuk. 4 A korai
földművesek és pásztorok mégis miért hagytak fel a viszonylag nyugalmas és
kellemes életet biztosító vadászattal és gyűjtögetéssel?
Ahogy azt már korábban említettem, azok az őskori emberek, akik kiözönlöttek
Afrikából, és új területeket hódítottak meg, rengeteg szabad erőforráshoz fértek
hozzá, következésképp gyorsan tudtak szaporodni anélkül, hogy az
életszínvonaluk csökkent volna. Végül azonban a malthusi elméletnek
megfelelően a népességnövekedés ellensúlyozta az előnyöket, hiszen idővel több
ember versengett ugyanazon mennyiségű vadállatért és vadnövényért. Azaz az
életszínvonal az újabb szerszámok és technikák kialakulása ellenére is visszaesett
az eredeti szintjére, vagyis a létminimum környékére. Sőt, bizonyos esetekben ez
a hanyatlás a robbanásszerű népességnövekedés miatt nem is állt meg itt, hanem
egyenesen az összeomlás szélére sodort bizonyos közösségeket.
Különösen azokban a régiókban volt súlyos a helyzet, amelyeken korábban
még nem jártak emberek, azaz a Homo sapiens elődei, mivel az itt élő állatok
nem alkalmazkodtak az ember jelentette veszélyhez. Az ilyen helyeken, például
Óceániában és az amerikai kontinensen, amikor a Homo sapiens megjelent a
fejlett fegyvereivel, a vadászat elképesztő sikeressége pillanatok alatt a kihalás
szélére sodorta a legtöbb nagy testű emlősfajt, így a rohamosan gyarapodó
törzsek egyre elkeseredettebb harcot vívtak egymással a vészesen fogyatkozó
erőforrásokért.
A robbanásszerű népességnövekedés egyik szélsőséges és igencsak szomorú
következményére láthatunk példát az elszigetelt polinéz törzsek között, akik a 13.
század elején telepedtek le a Húsvét-szigeten. 5 A lakosság lélekszáma közel
négyszáz éven át gyorsan emelkedett a bőséges vegetációnak és a halakban
rendkívül gazdag tengernek köszönhetően. A polinéz civilizáció virágzott a