körülbelül 10 000 évvel ezelőtt ért véget.
Mielőtt a jégtakarók elolvadtak, a tengerszint körülbelül 120 méterrel (400 láb) volt
alacsonyabb, mint ma. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy a világ minden
táján vándoroljanak. Mindenütt, ahová mentek, őseink átformálták a tájat, először az erdők
kiirtásával, majd a korai mezőgazdasági gyakorlatok révén, amelyek számos régióban éppen
az utolsó jégkorszak végével kezdődően alakultak ki.
William Ruddiman paleoklimatológus szerint ezek a korai tevékenységek - a fák kivágása
és a mezőgazdaság kiterjesztése - a légkör szén-dioxid-kibocsátásának kezdeti kis mértékű
emelkedését okozták. Ez hozzájárult az elmúlt 10 000 év stabil éghajlatához azáltal, hogy
ellensúlyozta a csökkenő szén-dioxid-szintek tendenciáját, amely újabb eljegesedést
válthatott volna ki.
A tájak átalakításával őseink aktívan alakították ki az általuk lakott helyeket. Ez a folyamat az
evolúciós változások egyik fontos aspektusa, amely fontos visszacsatolási dinamikát hoz
létre a fejlődő fajok és környezetük között.