Valódi történelmünkről, gyökereinkről semmit sem tudunk, a belénk nevelt érdektelenség,
érzéketlenség és felületesség olyan sebezhetővé tett minket, amit ma teljes mértékben
ellenünk fordítottak.
Napjaink embere, egyéni szintjén hajlamos azzal hülyíteni magát: "majd én és a családom
megússzuk, a többi úgysem számít".
Van egy rossz hírem: akik ma így gondolkodnak, senki sem fogja megúszni, mind elbukik.
Kik most tehetősnek, gazdagnak, sebezhetetlennek hiszik magukat, egyik napról a másikra,
lecsupaszított senkikké válnak holnapra.
Olyan gyorsan, hirtelen fog történni, fingani sem lesz ideje, koldússá, hajléktalanná, vagy
épp a fronton rettegő áldozattá vált.
Egyre többen érzik manapság elkéstek, nem készültek fel semmi váratlanra, csapdába estek
a városokban.
A totális önellátás, - amellett, hogy központilag üldözött, - sok millió ember számára
elérhetetlen.
Zseniális tervezés, tűpontos kivitelezés a hülyék paradicsomában, ahonnan úgy tűnik, nincs
menekvés.
Pedig olyan erőt képviselünk ezen a földön több, mint 7 milliárdan, miről jelen pillanatban
fogalmunk sincs, mégsem használjuk semmire, eltékozoljuk, elpazaroljuk.
Gyáván, az: "én nem tehetek semmit egyedül"- hazugságba menekülünk.
Nem élünk a közösség mindent elsöprő erejével, s úgy tűnik, ez okozza végül vesztünket.
Hinni azonban lehet és érdemes is, mert jelen pillanatban úgy gondolom, az Isteni csodán,
gondviselésen kívül, nincs semmilyen más esélyük a túlélésre, ugyanis a jelek szerint,
minden mással elkéstünk.
Árvai Attila-író
2022- 11 -04