- Jaj, George, ne haragudj! Nem nagyon figyeltünk rád. Hát persze. Szolgáld csak
ki magad. Ott az üveg az étkezőben.
George egyenesen az üveghez ment, és töltött magának vagy fél vizespohárnyi
adagot a whiskyből.
- A csempe ebben a fürdőszobában természetesen egyáltalán nem megy a
törülközőitekhez – hallatszott Grace hangja fentről.
Anne, aki úgy caplatott utána, mint egy cseléd, ridegen egyetértett. - Hát igen.
George felemelte a poharát, hunyorított, és felhajtotta. - Ne is figyeljetek rá! Átkozottul jó ez a ház. Nekem tetszik, és neki is.
- Köszönöm, George. Ez kedves tőled.
Anne és Grace visszajöttek a földszintre. Anne egészen el volt csigázva.- Ó, ti férfiak! – legyintett Grace. – Azt hiszitek, hogy mi kis butuskák vagyunk,
igaz? – Barátságosan Anne-re mosolygott. – Egyszerűen nem értik, hogy mi érdekli a
nőket. Miről beszélgettetek ti ketten, amíg mi olyan jól elvoltunk? - Épp azt magyaráztam neki, hogy be kellene tapétáznia a fákat, és
kretonfüggönyöket aggatni a kulcslyukakra – felelte George. - Mmmmmm – mondta Grace. – Hát, ideje, hogy hazamenjünk, drágám.
Az ajtó előtt még megállt. - Szép vonalai vannak ennek az ajtónak – állapította meg. – Az a csiricsáré vacak
azonnal lejön, csak egy vésőt kell aládugni. És világosabbá lehet tenni, fehér festéket
kell felvinni rá, aztán azonnal ledörzsölni. Úgy sokkal olyanabb lesz, mint ti vagytok. - Borzasztó sokat segítettél – köszönte meg neki Anne.
- Hát, pompás ház ez így, ahogy van – jegyezte meg George.
- Esküszöm – mondta Grace – , soha nem fogom megérteni, hogyan lehet olyan
sok művész férfi. Én még egyetlen olyan férfival sem találkoztam, akibe akár csak
szemernyi művészi temperamentum szorult volna. - Humbug – méltatlankodott George halkan. És aztán olyat tett, amivel egészen
meglepett. A pillantás, melyet Grace-re vetett, tele volt szeretettel és tulajdonosi
büszkeséggel. - Na tessék, ez a ház csakugyan egy unalmas koszfészek – jelentette ki Anne
komoran, miután McClellanék elmentek. - Jaj, ide hallgass, ez egy remek ház.
- Biztos. De annyi mindent kell csinálni rajta. Nem is gondoltam volna. Istenem, az
ő házuk, az aztán lehet valami! Grace azt mondta, öt éve laknak benne. El tudod
képzelni, mit megcsinálhatott egy házzal öt év alatt... mindent, mindent az utolsó
szögig. - Kívülről nem egy nagy durranás. Különben is, Anne, te egyáltalán nem vagy ilyen.
Megrázta a fejét, mintha fel akarna ébredni. - Nem, ugye? Soha életemben nem érdekelt, hogy lépést tartsak a szomszédokkal.
De van valami abban a nőben. - A pokolba vele! Osztozzunk inkább Jenkin-sék sorsában!
Anne felnevetett. Grace bűbája kezdett szétfoszlani.