Tíz órakor a fiatal nővér üresen találta a kisfiú ágyát.Egy nagy álcaháló alatt, amely rongyokkal volt kicsipkézve, egy tüzérségi löveg
gubbasztott az erdőben, fekete volt és olajos, a csöve az éjszakai égboltra meredt. A
teherautók és az üteg többi része jóval feljebb volt elrejtve a domboldalon.
Joe reszketve nézte és hallgatta a bokrok vékony függönyén át, ahogy a katonák, a
sötétben alig kivehetően, ásták be magukat a löveg körül. A szavak, amiket
meghallott, érthetetlenek voltak számára.
- Őrmester, miért kell beásni magunkat, amikor reggel úgyis indulunk, és ez
különben is csak gyakorlat? Szerintem nyugodtan spórolhatnánk az erőnkkel, és csak
kapirgálnánk egy kicsit, hogy mutassuk, hol ásnánk, ha volna bármi értelme. - Ugyan mit tudhatod te azt, fiacskám, hogy mmek van értelme reggelig – mondta
az őrmester. – Tíz perced van, hogy elmenj Kínába, és hozzál nekem egy copfos
kínait. Értve vagyok?
Az őrmester kilépett egy holdfénytől megvilágított foltra, keze a csípőjén, nagy
válla hátravetve, olyan volt, mint egy császár. Joe megismerte: az az ember volt, akit
délután megcsodált. Az őrmester elégedetten hallgatta az ásás hangjait, majd, Joe
rémületére, nagy léptekkel indult arrafelé, ahol ő rejtőzött.
Joe egyetlen izmát sem mozdította, amíg a nagy bakancs meg nem bökte az
oldalát. - Ach!
- Ki vagy? – Az őrmester felkapta Joe-t a földről, es keményen a lábára
állította. – Hé, fiú, te meg mit keresel itt? Futás! Menj haza! Itt nem szabad
gyerekeknek játszani! – Zseblámpájával Joe arcába világított. – A
fenébe! – morogta. – Te meg honnan jöttél? – Kinyújtott karjával megragadta Joe-t,
és gyengéden megrázta, mint egy rongybabát. – Hogy kerültél ide, kisfiam... úszva?
Joe németül motyogva elmondta, hogy az apját keresi.- Na ki vele, hogy kerültél ide! Mit csinálsz? Hol van a mamád?
- Mi az ott, őrmester? – kérdezte egy hang a sötétből.
- A fene se tudja, hogy minek nevezzem – felelte az őrmester. – Úgy beszél, mint
egy német, és úgy is van öltözve, mint egy német, de nézzétek csak meg!
Hamarosan tucatnyi ember állta körül Joe-t, előbb hangosan, aztán halkan
beszéltek hozzá, mintha azt gondolnák, a hangerőtől függ, hogy a fiú megérti-e, amit
mondanak.
Valahányszor Joe megpróbálta elmagyarázni, hogy mit akar, csodálkozva nevettek.- Hogyan tanulhatott meg németül? Azt mondj átok meg!
- Hol van az apád, fiam?
- Hol van az anyád, fiam?
- Sprecken zee Dutch, fiam? Nézzed csak! Nézzed, bólintott. Ja, ez télleg beszél
németül. - Tyű, te aztán kened-vágod a németet, öregem. Kérdezz még valamit tőle!
- Hívjátok ide a hadnagyot! – mondta az őrmester. – Ő majd elbeszélget vele, és
érteni fogja, hogy mit akar mondani. Nézzétek, hogy reszket. Halálra van rémülve.