- Jobb lesz, ha hozzuk a dzsipet, és visszavisszük a faluba a kölyköt – szólt a
hadnagy. – Jackson tizedes, átveszi a parancsnokságot. - Mondják meg nekik, hogy Joe jó fiú volt – kérte őket Jackson.
- Hát akkor, Joe – mondta a hadnagy halkan, németül – , most jössz az őrmesterrel
és velem. Hazaviszünk.
Joe ekkor belemélyesztette az ujjait az őrmester karjába.- Papa! Ne... papa! Veled akarok maradni.
- Ide figyelj, fiacskám, én nem az apukád vagyok – mondta az őrmester
tehetetlenül. – Nem én vagyok az apukád. - Papa!
- Na, ez hozzája ragadt magához, őrmester, mi? – szólt egy katona. – Úgy látom,
soha le nem fejti magáról többet. Szerzett magának egy fiacskát, őrmi, a fiúcska meg
papát magának.
Az őrmester a dzsiphez ment, a karjában tartva Joe-t.- Na gyere már – mondta – , csak eresszé' mán el, kicsi Joe, hogy tudjak vezetni.
Nem tudok vezetni, ha így csimpaszkodol belém, Joe. Üljél szépen az őrnagy úr ölebe
itt mellettem.
A csapat most a dzsipet vette körül, mindenkinek szomorú volt az arca, ahogy
nézték, hogyan próbálja az őrmester rábeszélni a gyereket, hogy eressze el.
- Nem akarok durva lenni, Joe! Jól van már na, lazítsál, Joe. Eresszél el, hadd
tudjak vezetni. Nézzed csak, nem tudok kormányozni meg semmit se, ha így
kapaszkodol belém. - Papa!
- Na gyere, ide az ölembe, ni! – szólalt meg a hadnagy németül.
- Papa!
- Joe, Joe, ide nézz! – mondta a katona. – Csokoládé! Kérsz még egy kis
csokoládét, Joe? Látod? Egy egész tábla, Joe, és mind a tied. Csak eresszed el az
őrmestert, és menjél át szépen a hadnagy ölébe.
Joe még szorosabban ölelte az őrmestert.- Nehogy má' visszategyed a zsebedbe azt a csokit, haver! Adjad csak oda
Joe-nak – mondta egy katona dühösen. – Hozzon má' valaki egy láda csokoládét a
teherautóról, és hajítsák be a hátsó ülésre Joe-nak. Hadd legyen annyi csokija ennek
a fiúnak, ami húsz évre elég lesz neki. - Ide figyelj, Joe – szólt egy másik katona – , láttál már karórát? Nézd meg ezt a
karórát, Joe! Látod, ahogy csillog, fiam? Menjél át szépen a hadnagy ölébe, és meg-
engedem, hogy hallgasd, ahogy ketyeg. Tik-tak, tik-tak, Joe. Na gyerünk, akarod
hallgatni?
Joe nem mozdult.
A katona odaadta neki az órát.- Nesze, Joe, azér' csak tedd el! A tiéd. – És gyorsan elment onnan.
- Megbolondultál, öreg? – szólt utána valaki. – Ötven dollárt fizettél azér' az óráér'.
Minek kéne egy ötvendolláros óra egy ilyen kisfiúnak? - Nem, nem bolondultam meg. Te igen?